Ösztöndíjasok a Baden-Württembergi Konzuli Magyar Iskola életében

Kis Ottó: Adni
Adni a legjobb dolog a világon. Meg is indoklom mindjárt. Gondolj csak bele: amikor valaki ad, éppen akkor valaki kap is. És kapni a másik legjobb dolog a világon.

 

Az iskola munkáját négy nagyszerű ösztöndíjas segítette ebben a tanévben. A nagyszerű itt nemcsak üres jelző, nagyon is mély tartalommal telített. Ők négyen színt vittek az iskola hétköznapjaiba, gördülékenyebbé tették a feladataink megvalósítását.

 

A Csöbörcsök táncegyüttes ösztöndíjasai Székely Edina-Emőke és Márton Csaba táncosok a stuttgarti tagintézményben októbertől februárig tanítottak néptáncot, népi játékokat és hagyományőrzést az óvodásoknak és az iskola-előkészítő csoportnak minden foglalkozási nap utolsó órájában. Mindketten lelkesen készültek a gyerekekkel való munkára, finom pedagógiai érzékkel varázsoltak a zajból  figyelő csendet, a beszélgetésekből tánclépéseket, s nyitottak meg hallgatag gyermeket türelemmel, szeretettel.

 Ovisaink és kisiskolásaink, sőt a szülők is mindig izgalommal várták az érkezésüket, hiszen annyira jó volt Edinával és Csabával az ismert lépéseket újrajárni és mellé mindig valami újat, szépet tanulni.

 

Dénes (Nagy-Portik) Katalin,  az Erdélyi Világszövetség ösztöndíjasa, idén a második programszakaszát töltötte a stuttgarti magyar közösségben, és részmunkaidőben dolgozott az BW Konzuli Magyar Iskolában. Katával a tavalyi iskolaévben találkoztam először, amikor az UKI könyvtárából az iskolánknak ajándékozott könyveket rendszereztük. Nyugodt, határozott személyisége rögtön megragadott, de igazán csak az idén ismertem meg, amikor az iskola  honlapján dolgoztunk.   A telefonok, üzenetváltások mind tanúbizonyságai voltak, hogy Kata munkájában

igényes, megbízható, korrekt. Végtelen türelemmel korrigálta a feltöltendő anyagokat, képes volt órákig bíbelődni a képek sokaságával, hogy azok pont a megfelelő helyre kerüljenek. Világlátása finoman árnyalt, érzékenysége, hozott kultúrája egészen különlegessé teszi őt.  Kata kicsit titokzatos, nagy tudású, ugyanakkor tündéri habitusú ember, akit megtiszteltetés ismerni.

 

Tompos Szilvia teljes munkaidőben a Konzuli Magyar Iskola KCSP ösztöndíjasa volt ebben a tanévben. Vele dolgoztam együtt a legtöbbet, ő került hozzám a legközelebb. Szilvi egy lassan kinyíló virág, akit a szerénysége rejt az  avatatlan szemek elől. Szilvi teszi a dolgát,  de sohasem keresi önmaga megmutatásának a lehetőségét, marad a biztos háttérnek.

  Nem látszik, hogy mennyi mindent elvégez, de munkájának hiánya biztosan észrevehető lesz. Szilvi mappákat rendez, megbeszéléséket szervez, telefonál, ír, szórólapokat rendez, tanárokkal beszélget… Szilvi mindig elérhető, mindig rendelkezésre áll. Szilvi már félszavakból érti az iskola vezetésének és tanárainak óhaját…Szilvi mindig ott van, ahol éppen kell, néha talán egyszerre több helyen is… ami az angyallelkű emberek sajátossága.

 

Négy ember, négy sors, akik munkájukkal, hivatástudatukkal belekapcsolódtak az iskola mindennapjaiba. Most mindenki megy a maga sorsa után. De a gyerekek megőrzik, ahogy én is az „icipici Sári lányom” szófordulatot Edinától és Csabától, a honlapon mindig ott lesz Kata keze munkája. Szilvi pedig itt hagyja a hiányát, mert bizony nehéz lesz nélküle.   Mit is kívánhatnék ennek a négy embernek?

Edinának és Csabának, hogy legyen nagyon szép esküvőjük szeretteik körében, és térjenek vissza hozzánk szeptemberben. Katának azt, hogy találjon olyan munkát, amiben örömét leli, találjon otthonra itt a férjével, de mindig, ha a honvágya hívja, haza tudjon térni. Szilvinek sok jó és csintalan diákot, hivatást, ami boldoggá teszi, szép otthont, szerető társat.

 

Köszönöm Nektek a munkátokat, hogy velünk voltatok, hogy gazdagabb lett veletek az életünk.

Köszönöm!

Körmendi Mária