Hétmérföldes kicsiny csapat

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a mesék birodalmának és a virtuális valóságnak a határán egy csoport, a stuttgarti kis alsósok. Szorgalmas, igyekvő gyermekek, akik a tanulás mellett igazi emberi értékeket is magukénak mondhatnak. Olyan természetességgel fogadják az újonnan érkezőket, mintha mindig is a csapat tagjai lettek volna, holott az idén még lehetőségünk sem nyílt arra, hogy személyesen találkozzunk. Az online oktatást olyan természetességgel kezelik, hogy néha meg is feledkezem arról, hogy nem egy légtérben vagyunk.

 

Együtt építettünk várat, ástunk el kincset, rajzoltunk térképet. Útitársául szegődtünk Botsinkay Jónásnak, velünk tartott a legkisebbik Ugrifüles, Mehemed és sokan mások. Bejártuk a cifra palotát, barátunk lett néhány betű, és elkészültek az első fogalmazások is. Papírszínházunkban életre kelt már Szaffi is, de majd csak ezután ismerjük meg az ő kalandos történetét.

Köszönöm az kis csapatomnak, hogy szombatonként együtt lépünk be a tudás fellegvárába, lovagként küzdünk meg a sárkánnyal, és kisasszonyok módjára választunk képzeletünk legszebb selymei közül.
Természetesen, a gyerekek lelkesedése, kiemelkedő munkája mögött olyan szülői háttér áll, amely elismerést, tiszteletet érdemel. Köszönöm a szülőknek a technikai eszközök beüzemelését, az időben elküldött házi feladatokat, de leginkább a pozitív hozzáállást a magyar iskolához, a járvány adta nehézségek leküzdéséhez.

Talán már együtt tudjuk elfogyasztani a valóságban is a Jókai bablevest, de akárhogy is van, a kincset biztos megtaláljuk, mert az benne van minden gyermekben.

Tabea házi feladata

 

 

Jó kalandozást nekünk! Hiszen a mesénknek még csak eleje van, üveg kastélyunk lépcsőjén csak most indultunk el, és senkinek sem áruljuk el, hogy az csak egy közönséges váza. Azt se mondjuk el, hogy néha szakadozik a hang, kit érdekel, hiszen hétmérföldes a csizmánk, a tarisznyánkban szép magyar szó van, amelyet örömmel osztunk meg bárkivel.

Körmendi Mária