Mikulás az Ulmi Magyar Iskolában

Mikulás, Mikulás kedves Mikulás, Gyere már, gyere már minden gyerek vár, Krumplicukor, csokoládé jaj de jó, De a virgács jó gyereknek nem való. Mikulás, Mikulás kedves mikulás Gyere már gyere már minden gyerek vár…

Csilingelő hangok hallatták, hogy a körülmények ellenére, a szabályokat betartva IGENIS van élet az Ulmi Magyar Iskolában. Reménykedett kicsi, nagy, hogy dalunkat meghallja ma a Mikulás. A kisebbek a kifényesített csizmájukat is kihelyezték az ajtó elé abban a gondolatban, hogy ha hangosan énekelünk , hátha odacsalogathatjuk a Mikulást bár a csizmákig. De bebátorkodott az Iskola épületbe, az osztályterem ajtójáig, ajtóig és élőben is láthattuk 😊. Nagy volt az élmény!

 

Még a Mérföldes Csizma lábnyoma is igazolta, hogy ott járt! Sajnos a fránya vírus miatt nem ölelhettük át, de így is nagyon örültünk!

Az Aranykönyvben a levele volt és a gyerekekhez írt személyes üzenete.

Íme egy részlet:

Hallottatok-e már az Északi-sarkról és a Mikulásról? Igen?! Sejtettem. 🙂 Én, a Mikulás ebben a varázslatos északi birodalomban élek, ott, ahol a hó uralma kezdődik. A házam és a kis manók háza körül (megsúgom nektek, hogy tényleg édességekből épült a tető) mindig  szikrázik a hó, és sokszor hatalmas hópelyhek hullanak az égből. Manóimmal azon dolgozunk egész évben, hogy eljuttathassuk az örömöt a világ összes kisgyerekéhez, hozzátok is ….

Naphosszat készítettük, csomagoltuk a szebbnél-szebb ajándékokat. Közben sokat kacagtunk, rátok és a többi gyermekre gondoltunk. Tudjátok, kik segítenek még a Mikulásnak (persze a manókon kívül), hogy megörvendeztethesse a kislányokat és a kisfiúkat a földön? Jól gondoljátok, bizony, bizony, mondjátok csak hangosan. Hát persze, hogy a rénszarvasok!!

Nélkülük nem szálltam volna át hegyeken, völgyeken, tengereken, házrengetegeken. Nélkülük nem sikerülhetett volna ez a küldetés. Hűséges rénszarvasaim – Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos, Ágas és a piros orrú Rudolf – húzták a szánomat idáig, egészen az iskoláig. De közben sok-sok mindent láttam, elrepültem az ovik, és a nagymamák háza felett. A szánomon (ne higgyetek a rosszindulatú híreszteléseknek, nem fogom lecserélni szuperszónikus szánra) sok száz csengettyű cseng. Ha megérkezem vagy elindulok, mind-mind csilingelni kezdenek az aprócska csengettyűk. Talán félálomban …., ti is megneszeltétek éjjel, hogy ott jártam?

Én sokat tudok rólad, Eszter .Ügyesen furulyázol, táncolsz, énekelsz. Szeretsz könyvtárba járni , szereted a könyveket. Képzeld azt is tudom, hogy megkaptad életed első halacskáját, akit elneveztél Annának. Lina babád jól van? Vajon Te ismersz-e engem? Van, aki nagy hasú, piros arcú bácsinak képzel.

	Mások csak a derékig érő fehér szakállamat látják. Sokan a rénszarvasaimról, vagy netán a krampuszaimról érdeklődnek. Vannak, akik tudják rólam, hogy püspök voltam sok-sok évvel ezelőtt, de a legfontosabb tudnivaló, hogy szeretettel kereslek Titeket és a szüleiteket, akik gyakran segítenek is nekem a munkámban. Erre nagy szükség van, mert régóta járok-kelek ezen a Földön, és sok minden megváltozott az én gyerekkorom óta.
Persze mi is szerettük az édességeket és örültünk a játéknak, néha veszekedtünk, mint akár ti is a barátaitokkal, máskor kibékültünk. Akkoriban nagy volt a szegénység, így felnőttként szerettem volna segíteni a bajba jutott embereknek. De, hát ez természetes és bizonyára sokszor ti is jót tesztek másokkal úgy, hogy észre sem veszitek.
	Szerencsére a jó cselekedetek nem olvadnak el olyan észrevétlenül, mint a csoki. Bevallom, néha én is elmajszolok egy-egy kockával, de én annak örülök a legjobban, amikor másokra gondoltok: amikor jószívűek vagytok a barátaitokkal és a csoporttársaitokkal, akkor is, amikor az idegeitekre mennek, ha segítetek a játszótéren a kisebbeknek, vagy otthon a szüleiteknek. (Erről jut eszembe, ti helyére teszitek ebben a téli időben a kabátjaitokat és cipőiteket, amikor hazaértek?) Annak is örülök, ha igyekeztek megválni a rossz szokásoktól.

 

Nemcsak ajándékozni szerettem, hanem sokat beszélgettem az emberekkel, vigasztaltam őket, és segítettem Nekik, hogy békében éljenek, megbocsássanak egymásnak. Úgyhogy ne higgyétek, hogy bárkinek is virgácsot vinnék a névnapomon!  A megbocsátás minden kapcsolatban, barátságban nagyon fontos, ti se haragudjatok a barátaitokra, szüleitekre túl sokáig!

Azon se aggódjatok, hogy láttatok-e valóságosan vagy sem!  Vannak gyerekek, akik meglátnak engem, vagy csak a palástom egy fénylő kis szárnyát, ahogyan elsuhanok a lépcsőházakban, folyosókon, kertek alján. Leginkább azok látnak meg, akik nagyon hisznek bennem, mert ők észreveszik az apró jeleket, amelyeket magam után hagyok: például a fenyőillatot vagy a rénszarvasaim puha, meleg szőréből áradó párát, a gallyat, ami a rakományról a padlótokra hull, vagy némi csillámport, amit a csillagokról sepertem le hosszú utamon. Tudjátok, nem szeretem a feltűnést, még a végén be kéne mennem a tévébe, s nem tudnék veletek foglalkozni. Szeretem a titokzatosságot, játsszunk együtt ezen a napon!

Remélem, hogy gondoltok rám, amikor a csokiból készült hasonmásomat ropogtatjátok! Osztozzatok meg rajtam, és ne felejtsetek el fogat mosni, mert fogból sajnos nem tudok újat hozni. És egyétek meg az almát, diót, mogyorót is, nem csak azért, mert a felnőttek szerint egészségesek, hanem azért is, mert ezek az én kedvenc téli csemegéim. Még sietnem kell, mert megpróbálom a morcos, álmos hófelhőket rábeszélni, hogy szitáljanak a névnapomon egy kevés havat a földre.

 

Jövőre újra eljövök hozzátok, addig is nevessetek sokat, legyetek jók, persze csak, ha tudtok…ha, nem tudtok, akkor is jövök!

Vigyázzatok Magatokra,

A Mikulás

Nagyon köszönöm a közreműködő szülőknek, pedagógusoknak ezt a felejthetetlen NAPOT! És minden szülőnek a Bizalmat. 

ÉS a legeslegnagyobb KÖSZÖNET a Pocakos Mikulásnak! Jövőre is várjuk!!

További szeretetteljes adventi Várakozást! Puszilunk MINDEN egyes GYEREKET!

Krisztina néni (Pap Krisztina)

Képek készítője: Bokor Ildikó