Tanítás a vírus árnyékában

„Lobogj, kis gyertya!

Meg nem árthat

Ennyi fény tán a világnak.

Odakint szörnyű nagy a kétség,

Odakint szörnyű a sötétség.”

Nincs könnyű dolgom, ha röviden szeretném a visszatekintésemet erre az évre megírni, hiszen mindannyiunk számára egy nagyon különleges rengeteg kihívást igénylő évet hagyunk magunk mögött.

2020. februárjában vettem át a kedves kolléganőmtől, aki szülési szabadságra ment, a felsős diákokat a Radolfzelli iskolában. Nagyon izgatottan vártam a találkozást a diákokkal és készültem az első órámra. Közben már hallottam a vírusról szóló híreket és a lázas készülődésem közepette érkezett az email, hogy online kell tanítanom. Nagyon megilletődtem jó magam is, hiszen ilyet annak előtte nem csináltam sőt nem is tanultam a főiskolán.

A vezetőség részéről azonban olyan instrukciókat és olyan erős támogatást kaptam, hogy viszonlag hamar megszoktam az új helyzetet és a diákok is felvették a ritmust.

Az új félévben viszont nagyon örömömre ismét offline tudtunk tanítani, ami nagyon sok örömet és sikert hozott a hónapok alatt.

Nagyon jó közösség alakult ki és rengeteget tanultunk egymástól is minden téren. A diákok fegyelmezettsége és tudása engem is még tovább inspirál és nagyon bízom abban, hogy januárban újra együtt közösen megújult erővel egészségesen tudjuk folytatni az elkezdett munkát.

Kiss Ágnes