Szülői szemmel az iskoláról



A családok nemzetközi napján egy olyan családot szeretnék bemutatni, akik az iskola alapítása óta jelen vannak minden tanítási napon, ha az anyuka valami miatt nem tudta elhozni az iskolába a gyerekeket, akkor az apukájukkal jöttek.Wagner Gábriel kiemelkedően szorgalmas diákja volt a csoportomnak és a egyik évben a színjátszó csoportnak is, a testvére Bojka pedig ebben a tanévben kezdett a csoportomba járni.

Anyukájuk, Haramza-Wagner Ramóna, a legtöbb szülőhöz hasonlóan nemcsak elismeri, de segíti is a magyar iskola munkáját. Őt kérdeztem arról, hogy szülőként miként látja az iskolában folyó tevékenységeket.

– Ramóna, te a kezdetektől itt vagy a magyar iskolában. Először a fiad, Gábriel járt az alsós, majd a felsős csoportba, majd a kislányod, Bojka, aki az iskola indulásakor még majdnem baba volt, aztán az ovis csoportba járt, most meg már kisalsós. Miért tartod fontosnak a magyar óvodát, iskolát?

– Igen, Gábrival a kezdetektől „járunk” a konzuli magyar iskolába. A mi családunk kétnyelvű, így itthon velem magyarul, az apukájukkal pedig németül kommunikálnak a gyerekek.
Gyakran, szinte minden iskolai szünetben utazunk Magyarországra, mégis sokszor aggódom, hogy a gyerekeim nem hallanak elég magyar szót.
Anyukám is segít a magyar (nyelvi) nevelésükben, de a nagy távolság miatt mégsem találkozik és beszélget annyit az unokákkal, amennyit szeretnénk. Nekem kevés lehetőségem van arra, hogy a gyerekekkel itthon a magyar írást, olvasást és főleg a történelmet, honismeretet gyakoroljuk. Ebben nyújt nekünk a magyar iskola nagy segítséget.

Gábriel 4 évig látogatta a stuttgarti tagiskolát, amikor is a kamaszkorba lépett és azóta – sajnos – nem fűlik a foga a szombati plusz tanuláshoz.
Bojka szinte belenőtt az iskolalátogatásba és lelkesen kezdte meg 2,5 évesen Reni óvónéninél, majd folytatta Mónikánál a magyar ovit. Nagyon élvezte a közös játékokat, éneklést, rajzolást. Szeptember óta pedig Mária néninél látogatjuk – a sajnos csak „online” – szombati tanórák

 

– Milyennek látod az iskolában folyó munkát?

 

– Az iskolában folyó munkával elégedettek vagyunk, egyre szervezettebb, érdekesebb az oktatás. A kezdeti bakikat már kijavították a tanítók, tanárok és óvónénik.
Mária néni az alsós iskolás csoportban differenciáltan tanít, így a kisebbek könnyebb feladatokat, a nagyobbak,”írni tudók” pedig az ő tudásuknak megfelelő, nehezebb feladatokat kapnak.
A pandémia ellenére mind Mónikával, mind Mária nénivel nagyon jól haladtak, haladnak „Homeschooling” móduszban is a gyerekek.

 

 

– Mindig aktív részese voltál a szülői munkaközösségének. Úgy láttam, hogy a szülők a gyermekeikre várakozva sok mindenről el tudtak egymással beszélgetni. Jól gondolom, hogy egy egymást segítő közösség alakult itt ki?

 

– A szülők között minden csoportban jó kapcsolatot, sőt barátságok alakultak ki, akik szívesen segítenek egymásnak és a gyerekeknek. Az óvodás gyerekek szülei mindig nagy élménybeszámolókat és problémamegoldó beszélgetéseket folytattak az óvodai foglalkozások ideje alatt kint a folyosón a gyerekekre várakozva. Sokszor közösen készítettünk elő egy-egy feladatot, közösen vágtunk, ragasztottunk, varrtunk.

 

– Miben változtatnál, és mi az, amit jónak tálalsz szülőként az iskolában?

 

– A legfontosabb változtatás az lenne számunkra, hogy végre újra élőben járhassanak a gyerekek a stuttgarti iskolába, óvodába.

Esetleg egy közös szülői fórumot lehetne alapítani (a weboldalon?), ahol a szülők egymásnak könyveket, programokat ajánlhatnának, ötleteket adhatnának.

– Köszönöm az interjút!

Körmendi Mária
Címkék: