Mese született az ulmi Lepkecsoportban

MESE SZÜLETETT AZ ULMI SZÜLŐK TOLLÁBÓL…

A Baden Württembergi Konzuli Magyar Iskola Lepke csoportjának a szülei Pap Krisztina irányításával érdekes meglepetésbe részesítették a gyerekeket.

Szeptember 30. a Magyar Népmese Napja alkalmából, mindamellett, hogy részt vettek a Nagy Népmese Kihívásban is, a Dóczi Ilona vezette Magyarra Hangolva Program keretén belül, 7 napon keresztül Pap Krisztina olvasta fel a gyerekeknek a mesét, amelyet a program keretén küldtek, majd a végén következett a kvíz. Mivelhogy a gyerekekkel a személyes találkozás ez időszakban nem volt lehetséges, ezért online olvasás zajlott. A gyerekek szorgosan várták az estét, amikor a meseolvasás következett.

De a legnagyobb meglepetés a szülők által írt mese okozta. A felhívás az volt, hogy Pap Krisztina által elkezdett mesét a szülők folytassák, használva a mese jellegzetes fordulatait, varázsszámokat, tipikus elemeket .

 Nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a feladatba, és igencsak szép kis mese kerekedett. Külön köszönet a szülőknek és nagytatának:

Bakó Árpád, Bicsak Katalin, Bokor Ildikó, Dobos Noémi, Jánka Izabella, Melis Mónika, Kirschner Pete Renáta,Sass Gabriella, Váradi Nikoletta.

A gyerekek egy része…

 

ÍME A MESE:

Lepkeország határában

Egyszer volt, hol nem volt, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egy csodaszép ország, melynek Lepkeország volt a neve….

Ennek az országnak egy szép szál fiatal Király, volt az uralkodója. Gyönyörűséges feleségével és a sok színes lepke segítségével, együtt vezették Lepkeországot.

Lepke ország királyának lánya nagyon szerette a lepkéket. Sokszor szaladt utánuk, de király apja féltette, és sohasem engedte ki a kertből. Óvta nagyon, így a környéken élő legények sem láthatták. Jancsi, János bá’ fia bizony nagyon kíváncsi volt a királykisasszonyra, ezért úgy gondolta, lepkeszárnyat készít és berepül a kastélykertbe.

Jancsi hát nem is tétlenkedett tovább azon nyomban neki is látott a lepkeszárny elkészítéséhez. Azt gondolta magában, ha törik, ha szakad, ha vénasszonyok potyognak az égből is ennek sikerülnie kell! Három nap múlva el is készült a csodálatos lepkeszárny🦋 ekkor Jancsi szólt szüleinek, hogy elmegy szerencsét próbálni.

 

Így is tett, Jancsi útnak indult, és egészen addig repkedett a gyönyörű színes szárnyaival, míg egyszer csak oda ért a király kastélyához, és odarepült éppen a királykisasszony szobájának az ablakához. 😊

A királykisasszony ijedtében felsikított. Ebben a pillanatban őrök szaladtak a szobájába, és Jancsit azonnal a király elé vitték kihallgatásra. A dühös király így szólt hozzá: „Na halljalak te ifjú legény, mitevő legyek én most teveled? “

– Drága királyom, az a hír járja, hogy a te leányod a legszebb az országban. Én meg már nősülnek, így egy életem, egy halálom, a szerencsém megpróbálom. Milyen próbát kell kiállnom?

-Hallgass ide, 3 próbát kell kiállnod. Az első próba: van a királyságomban egy fenevad vaddisznó, aki folyton tönkre teszi a lepke kertet és mindent felfal, amit a lepkék szorgosan ültetnek. Az a feladatod, hogy hozd el nekem a vadkan agyarát. Felséges királyom, egy életem egy halálom.holnapra a lábaid elé teszem a vadkan agyarát.

A király azt gondolta ez egy nagyon nehéz feladat a legény számára. Azt gondolta biztosan odavesz.

Persze, a legény, midőn elindult, találkozott a szarvassal, akit kikérdezett a vadkanról.

Megkérdezte a szarvast, hogyan tudja elkapni a vadkant?

Az azt mondta neki:

-Állj a vastag fenyőfa mögé, és kiabálj: én vagyok az erdőpásztor, aki hozzám mert jönni, mézet kap. Amikor pedig ott van, kötözd kötéllel a fához.

Úgy is tett Jancsi, ahogy a szarvas mondta. A vastag fenyőfa mögé állt, és kiabálta:

-Én vagyok az erdőpásztor, aki hozzám mer jönni, mézet kap.

A vadkan oda is ment, és Jancsinak sikerült a fához kötöznie. Büszkén vitte a vadkan agyarát a királyhoz:

-Felséges királyom íme a vadkan agyara. Mondd mi a következő Próba?

-No te fiú -csodálkozott a király. Majd így folytatta- A lepkekert közepében van egy tó, a mélyén van egy ezüst kagyló, benne egy gyöngyszem, ezt egy óriási aranyhal őrzi, és nem hagyja a lepkéket vízhez jutni. Hát eltudod nekem hozni ezt a gyöngyszemet? Így a hal is megnyugodna, ès a lepkék végre vízhez juthatnak.

No a fiú gondolta most vége. El is szomorodott, de mit volt mit tenni, elindult a tó felé. Útközben egy ezüst tollú veréb szállt a vállára. Igy szólt:

-Na te fiú egyet se búsulj, merülj a víz alá, és úszd háromszor körbe a tavat, a hal követni fog, de hamar elfárad és elalszik. Majd elhozhatod a gyöngyöt. Cserébe csak annyit kérek, húzd ki a leghátsó tollamat és tűzd a hajadba, később még szükséged lesz rá.

Azzal a veréb el is röppent.

Így is lett: a veréb tollát a hajába tűzte, és jól körbeúszta háromszor a tavat, míg a hal elaludt. Gyorsan elvette a gyöngyöt s kiúszott a tóból. El is indult a palota felé, de a király már leste az ablakából. Nem szerette volna szépséges lányát a szegény fiúhoz adni, ezért megparancsolta az őrségnek, zárják be a kaput. Tudta, Jancsinak elázott a lepkeszárnya, így nem tud már repülni. Igen ám, de arra röppent a kis veréb és csiripelte a fülébe: ” ne búsulj, egyik kezedbe fogd a tollamat, a másikkal meg engemet!”. Így szépen berepültek a nyitott ablakon a királyhoz.

A király igencsak meglepődött, hogy Jancsinak hogyan sikerült kijutni a fogságból, hiszen minden ajtó és ablak zárva volt.

Igy szólott hát a fiúhoz:

– Mivel két próbát már sikeresen kiálltál, és a tömlöcömből is kijutottál, a harmadik- és egyben az utolsó próbatétellel bebizonyíthatod, hogy valóban méltó vagy a lányom kezére.

– Jancsi így válaszolt: Uram királyom, állok elébe, hogy Lepke szép lányod feleségül add nekem.

– Hozd elém a legnagyobb és legszebb lepkét Országomból, amelynél különlegesebbet még nem látott a világ.

Jancsinak nem is kellett több, neki is indult az útnak bejárta az ország összes zegét-zugát, de egyik lepkét se vélte elég különlegesnek a király számára.

Szomorúan leült egy tisztásra és így szólott:

-Nem lesz igy nekem gyönyörű feleségem, ha nem találom meg királyuram számára a legnagyobb és legszebb lepkét.

Ahogy igy búslakodott magában egy óriási szőrös hernyó mászott a lábához és így szólt:

-Vigyél engem magaddal, meglátod hasznomat veszed még, csak mielőtt a palotába érünk etess meg az ezüst körtével, és az arany almával a palota udvarán, hadd lakjam jól, mielőtt királyod elé viszel.

Jancsi belegyezett, hisz mit volt mit tenni, nem találta meg a legnagyobb és legkülönösebb lepkét. Elindult hát a palota felé.

Az udvarban megetette a hernyót, és a király elé kérette magát.

Épp belekezdett volna a mondandójába, amikor lássatok csodát a hatalmas szőrös hernyó egy gyönyörű arany, és ezüst színű csillogó szárnyú lepkévé változott, és a királylány hajába szállt.

A király, és a királyi udvar minden egyes tagja csak ámult, és bámult, mikor meglátták a Jancsi által megszerzett különleges lepkét, mely a szemük láttára változott át a csúf hernyóból aranyba és ezüstbe boruló csillogóan-villogóan, szinte már szikrázóan pompás pillangóvá.

Ilyen csodálatos pillangót nemhogy a király, de még a földön, emberfia sohasem látott.

De!! Jancsi továbbra is csak a királylány szikrázó szépségét bámulta. A király, és a királyi udvar összes tagja pedig a királylány hajába szállt lepkét csodálta.

A király azonban észrevette, hogy Jancsit még a lepke pompásan csillogó-villogó szépsége sem nyűgözte le annyira, mint az ő leánya.

Ekkor Jancsira nézett, és így szólt: No fiam, látom nincs az a szikrázó ragyogás, mely eltántoríthatna a tekintetedet akár csak egy kacsintásnyiira is a leányomról, így aztán nem hiába álltad ki mind a 3 próbát szerencsésen, most már atyai szívem is azt súgja, hogy igenis méltó vagy a leányom kezére.

A király ekkor megkérdezte világszép leányát: “Most már láthatod, milyen kitartó legény ez a Jancsi – hogyan jutalmazzuk meg?” Erre azt felelte a királykisasszony: ” Méltó lesz az én kezemre, hiszen nagyon bátor és kedves legény! Nyugodtan rá bízhatom magamat”. Erre királyi apja is belátta, egy ilyen bátor és kitartó fiúnak érdemes odaadnia lányát és fele királyságát. Csaptak is heted-hét országra szóló lakodalmat, a fiatalok pedig boldogan éltek, a király pedig annak örvendett, hogy minden második évben egy újabb unokával gazdagodott, így kétévente születésnapot ünnepeltek, és nagyon boldogok voltak, míg meg nem haltak. Itt a mese vége, fuss el vagy repülj el lepkeszárnyon véle!

 

Címkék: