Május van, már lassan sejteti magát a nyár, és széles mosollyal int felénk a vakáció, de nekünk még ezernyi a dolgunk. Még meg kell fésülni Böbét, hogy jól mutasson a fotókon, hiszen társunk volt a magyarországi kalandokban, és részese volt nemcsak a szombati óráknak, hanem a gyermekek mindennapjainak is.

Még be kell ragasztani a Kajla-naplóba egy-két képet a projektmunka értékelése előtt, hogy minden, de minden benne legyen, ahol együtt kalandoztunk képzeletben, és ahol a tanulók a valóságban is jártak már.

Közben előkerülnek a felmérő lapok, ahová a szétszaladó vagy a gyöngybetűk kerülnek. Mindenki igyekszik a legjobbat adni. Elmaradhat egy-két ékezet a nagy igyekezetben, de mégis maximumon teljesít mindenki.

Komoly, kemény munka folyik itt, de a végén egy mesedramatizálással feloldódik az eddigi feszített tempó. Tiszta, őszinte gyermeki kacagás van, a legszebb zene a fülnek és a szívnek.

Ezek a mi pillanataink, amiket magunkkal viszünk, a tudás mellett az igényt, hogy megkóstoljuk a szatmári szilvát, a szabolcsi almát vagy a szegedi paprikát. Egy-egy helynév tartalommal telítődik, tarisznyánkban hegyek, folyók vannak és a Tisza-parton felkelő nap, amely átöleli a rónát.

Körmendi Mária