Aki nem hiszi, járjon utána!

Egyszer volt, hol nem volt, országhatárokon és nagy hegyeken túl, valahol a rejtélyes Fekete-erdő szélén, volt egyszer egy lelkes gyerekcsapat.

Olyan ügyes és szorgalmas gyerekek voltak, hogy hétvégente magyar iskolába is jártak, hogy tudásuk még élesebbre csiszolják.   Az a hír járta a környéken, hogy ,, az örök tudás ’’ birtokába akkor juthatnak, ha a képzelet szele szárnyán vándorútra kelnek és bebarangolják a csodálatos Magyarországot. Vállukra vették hát Lapbookjukat, fejükre tették karimás kalapjukat, csettintettek egyet a karikás ostorral és hipp-hopp már ott is voltak a Kárpát –medence szívében.

 

Mentek, mendegéltek síkságokon, dombságokon, hegyeken-völgyeken, száz meg száz napon át. Eljutottak a legnagyobb városokba, szebbnél szebb és érdekesebb történelmi helyekre, várakba, kastélyokba, természetvédelmi területekre. Megcsodálták Budapest nevezetességeit, a debreceni virágkarnevált, a hortobágyi pusztát és Kilenclyukú hidat, a rackajuhokat, a szürkemarhát, a csikósokat, a pulikutyát, és a szilvásváradi lipicai ménest. Egerben a törökökkel, máshol még félelmetesebb ellenséggel, tatárokkal, labancokkal küzdöttek. Mohácson a busókkal, Ópusztaszeren még a honfoglaló magyarokkal is találkoztak. Makón hagymát, Kalocsán paprikát szedtek. Megmászták a Kékest, hajóztak a Dunán, áteveztek a Tiszán, fürödtek a Balatonban.

A 3 próbát is daliásan kiállták. Szóban és írásban is számot adtak megszerzett tudásukról és magukkal hozták a tulipános kincsesládát is. Ez utóbbit maguk festették, díszítették, szépítgették,, hogy kincsüket ,, az örök tudást’’ őrízhessék, védhessék, utódjaiknak ők is továbbadhassák.   Megérdemelt, méltó jutalmuk el is nyerték. A hosszú-hosszú út fáradalmait a baden-badeni hegytetőn pihenték ki, ahol családjaikkal hét országra szóló nagy-nagy lakomát csaptak.

Még ma is játszanának, vetélkednének, sorversenyeznének, ha nem kellene erőt gyűjteniük a következő nagy kalandra.

A mesének itt nincs vége!

Ha Te is kíváncsi vagy, hogyan folytatódik a történet, vagy nem hiszed, amit itt elmeséltem, GYERE velünk szeptemberben és… JÁRJ UTÁNA!

Írta: Tóthné Nagy Beatrix