Tudom, tudom, mindig elmondom, hogy nekem van a legjobb csoportom. Tanári pályám harmincakárhány éve alatt sokszor éreztem ezt így, de most tényleg…

Lehet, hogy a titkos szövetség teszi, amit magunk is megkötöttünk a hét vezérrel együtt? Vagy talán a csillogó szemek, amelyek látni vélik a csodaszarvast?

Talán a közös kalandok teszik, hogy elrepül az idő, amely egyszerre a nemzeti múltunk és a gyermekek jelene. Láttuk, hogy milyen szépen táncolnak Dul leányai. Megtanultuk, ha megfogjuk egymás kezét, akkor nincs az az erő, amit szétszakítja a köztünk lévő köteléket, s miközben Álmos vezért védjük, ujjainkban barátság fakad.

Ha valaki belépne, azt látná, hogy a hét gyerek egy székhez mágnest tart, de az egy csodafa, ami a hét vezért visszahúzza a gyökerekhez, s ágának lombjaiban ott az egész jövő.

Tizenhárom gyerek álmodott itt Emesével, harcolt Attila oldalán, és már tudja, hogy a Tisza medre változtatja a helyét. Velünk jön Böbe is, a kis baba, aki tavaly volt a vezetőnk utainkon, most mi mutatjuk meg neki az ezüst folyót, és velünk együtt ér el a következő napon a hágóhoz, amely mögött ott lapul az a csoda, amit hazának nevezünk.

Amikor már úgy érezzük, hogy megtaláltuk a legselymesebb legelőt kedvenc lovainknak, az én aprónépem szedi a sátorfáját, elindul hazafelé, de már egyre kevesebben lépnek a küszöbre, hiszen magunkban hordozzuk őseink tudását.

Körmendi Mária