Virágos szép napunk

Adni jó.

Az ulmi tagiskolánk Lepke csoportjának  vezetője, Pap Krisztina ajándékkal lepte meg az én csoportom lepkéit, sirályait és méhecskéit. Ezernyi magocska lapult a zacskókban és mellé egy kis papír lepke, amelynek szárnysuhogása elhozta nekünk a gyerekek képét és dalát.

   

Adni jó.

 

A magocskák csak akkor érnek valamit, ha termő talajra hullanak, ahogyan a gondolat is. Gondoltam egy merészet, és a gyerekeim szokásos szombat reggeli kérdésére, hogy mit fogunk ma csinálni, azt feleltem: Anyák napját. A pillanat varázsát nem tudja visszaadni a legékesebb szó sem. Pillanatok alatt áll össze a műsor, amely egyszerre volt spontán és a részemről minden mozzanatában átgondolt.

 

Lázasan készültünk a vizsgára, de közben lestük az órát, hogy mikor érkeznek meg a nap ünnepeltjei, az anyukák.  A vers, a dal és a szép idézetek után a gyermekek egyetlen mondatban, néha egyetlen szóval mondták el anyukájuknak a legfontosabb üzenetet: szeretlek.

Közös anya-gyermek élményként cserépbe kerültek a magok. Talán a közös ültetés, locsolgatás, a magoncok magukban hordozzák egészen a virágok szárbaszökkenéséig ennek a napnak az emlékét. https://www.youtube.com/watch?v=cIAn_4xHpok

Kapni is jó. Tudni kell elfogadni. Krisztinától a virágmagot, a gyerekektől a botladozó olvasást, a legmélyebb gondolatokat, az anyukák mosolyát, a rövidfilmeket, a pillanatokat. Megköszönni a pillanat varázsát a szív kötelessége, nem az illemé. Köszönöm!

 

   

Körmendi Mária

 

Címkék: