Virágba horgolt szeretet
A csokor váratlanul érkezett. A megélt pillanat gyermekszem tükörében az egész tanári pályám képe benne van. A szorgos anyai kéz munkája, a gondosan kiválasztott idézetek a legnagyobb gondolkodóktól diákjaim mai ajándéka. Ahogy ünneppé tették nekem ezt a napot, és a könnyeimmel megpróbáltam megküzdeni, megéltem a boldogságot. Azt az érzést, amelyet oly sokszor keresünk, pedig ott van egy mosolyban, egy ölelésben. Benne van a játékban, a szókeresőben, az együvé tartozás szétszakíthatatlan kötelékében.
 |
Köszönöm. De vajon meg lehet-e köszönni, ha azt a virágot adják a kezembe, ami számomra a legkedvesebb, holott esetleg egyszer egy félmondatban említettem meg, hogy mennyire szeretem a napraforgót. Milyen láthatatlan és mély kötödés kell ahhoz, hogy néhány ember találkozzon egyetlen gesztusban? |
|
Tizenhárom szál horgolt rózsa. Tizenhárom üzenet, nemcsak az, amit a gyerekek felolvastak, hanem az, amit közben az arcukon, mozdulataikban hordoztak. Köszönöm a gyerekeknek és a szülőknek, hogy megerősítettek abban, hogy harminc év a pályán nem kiegetté tett, hanem azzá a fáklyalánggá, amivé gyermekkorom óta válni szerettem volna.
A csokor váratlanul érkezett. Köszönöm! ❤ |
 |
Körmendi Mária