Hol lakik az ünnep?

Talán abban a stuttgarti osztályteremben, ahonnan kihallatszik a gitárszó és az ének. Vagy az egymásba kulcsolódó kezekben, a tánclépésekben?

Az ünnep megélése mindig személyes, a pillanat töredéke alatt történik, hogy aztán hosszú évekig az ember magával hordozza.

Mennyit teszünk azért, hogy másoknak átadjuk az ünnep csodáját? Azt csak az tudja, aki késő este és már hajnalban készül a szombatokra, gipszfigurákat önt, szervez, nyomtat, üzeneteket ír.

Az ünnep benne van a jóíllatú kalácsokban,amit a szülők készítenek. és a szaloncukorban, amit Magyarországról hozatnak, hogy az otthoni hangulatot megidézzék.     Ünnep egy köszönöm, egy kézzel rajzolt könyvjelző, és fára írt névsor.

Zorán dalával kérdem én is, hogy hány perc az ünnep? Mondd, meddig tart? Pont addig, amig a gyerekek szemében ott az a mosoly, ami csak nekünk szól.

Körmendi Mária