A 45 percek varázslata

Mi fér bele 45 percbe? Rengeteg minden! Háromszor 45 percbe az egész világ. Költői túlzás? Annak nem, akinek ilyen csoportja van.

 

Nézzük csak, mi is volt ma? Természetesen, folytattuk a regényt, ami már olyan szövevényes, hogy magunk is rácsodálkozunk, és szereplőink néha már saját életüket kezdik élni. Van itt minden, csodás helyszínek Tübingentől Újkígyósig, valahol az 1880-as évek nem egészen hiteles történelmi hátterében kirajzolodó intrika, szerelem, családi titkok. 

Éppen a bizonyítványokat osztottam volna, amikor vendégünk érkezett. Janák Réka a Csöbörcsök táncegyüttes ösztöndíjasa tartott előadást a tánc közösség teremtő erejéről, éneket tanított és táncba vitte a lányokat, és hihehetlen érzékkel a fiúkat is. Réka az ovisokkal és az alsósokkal foglalkozik fél-fél tanítási órában. A munkájáról csak elismeréssel tudok szólni, és ma az is kiderült, hogy milyen aktív szerepet vállal a hagyományok őrzésében. Nagyszerű ember hatalmas küldetéstudattal.

 

A március 15-i műsorra készülők elmondták a versüket. Utána a napi témánkhoz kapcsolódóan szövegértést oldottak meg a néptáncról, történelmi házasságokról és genetikáról. Meséltem nekik Balassiról, a tehetősebb reneszánsz asszonyok lovagjairól. Egy kis képzeletbeli tükröt tartottam nekik, hogy lássák meg az önmaguk szépségét. Beszélgettünk a népdalok hatásáról és a zenéről, állatokról és növényekről. 

Talán mégsem túlzás, amit a bevezetőben állítottam. 

 

Az biztos, hogy az én világom velük teljes: a  lányok kacagásával, azzal, hogy minden konvenciót félrerakva mondják az ötleteiket egymás szavába vágva, így hogy már azoktól is komoly házi feladatokat kapok, akik az elején nehezebben kapcsolódtak be a munkába. Ahogy a magam világát nyitom feléjük, ők is megnyilnak.

Bevallom, nem tanári erény, de néha hadarok, mert annyi mindent szeretnék átadni.

Felmerül a kérdés, hogy mennyire mély az átadott ismeret. Annyira biztos, hogy rájöjjünk, hogy mennyi mindenről kellene még beszélnünk. Tudok-e minden kérdésre választ adni? Nem. Ma sem tudtam,hogy Balassi melyik nyolc nyelvet ismerte. Valamikor egy vizsgára tudtam, és most bevallottam, hogy bizony elfelejtettem. De megígértem, hogy utánaolvasok. Talán ezzel is tanítottam valami fontosat. A tudásunk megszerzéséhez és megtartásához idő, munka és alázat szükséges.

Hogy az én felsőseim értik ezt, mutatják a bizonyítványok, amit végül sikerült kiosztanom nekik.

Körmendi Mária

Címkék: