Nemzeti ünnep Ulmban

Kezdhetném úgy, hogy a tegnapi nap milyen szép volt, de ez eléggé elcsépelt lenne. Inkább azt mondom, hogy a tegnapi nap egy mérföldkő volt az egyesület életében, s nemcsak!

Aprólékos szervezés előzte meg ezt a napot, hogy minden és mindenki a helyén legyen és tudja a feladatát.

Délben ebédeltek a magyar iskolás gyerekek és szüleik, s mint egy méhkaptárban, úgy duruzsoltak a jelenlévők. Örültek a találkozásnak, az együttlétnek, s várakozással telve néztek az órára, hogy mikor kezdünk.

Mint a művész, amikor a színpadra lép, vesz egy mély levegőt, behunyja a szemét és kilép a világot jelentő deszkákra, így kezdődött a tegnapi ünnepi megemlékezés is.

Tisztelet a fellépőknek, mély csend és figyelem. Egyesületünk alelnöke köszöntötte az ünneplő közösséget, majd, mint egy kis patak, egymásba fűzödve ejtették ámulatba a kis és nagyobb előadók kedves közönségüket.

A kórus lendületes énekének hatására kedve lett volna az embernek beállni közéjük.

Magyar iskolás gyerekek készítették a hátteret ahhoz, hogy tavaszi lepkék és katicák árasszák el az egyesületet a magyar iskola ovis csoportjai jóvoltából.

Eszter nagyanyó kenyeréről mondott verset, oly átéléssel, hogy már-már érezni lehetett a frissen sült kenyér illatát. S a kicsi szívében csak ő tudta, hogy milyen érzés lehet úgy szavalni a nagy erdélyi költő versét, hogy először ölthette magára azt a székelyruhát, amelyet nagymamája varrt neki, a dédnagymamája által szőtt székely ruha anyagából. Nemcsak nemzedékek érnek össze ilyenkor, hanem évtizedek, maga a történelem. Huszárokkal, kapitányokkal telt meg a tér és tavaszi virágok idézték meg Petőfi szellemét.

Árpi bácsi szavalata közben sugározta magából azt a szeretetet, azt a hűséget, amelyet hazájáért, Magyarországért érez.

A felsős magyar iskolás gyerekek a forradalmat jelenítették meg, határok nélkül, hisz ausztriai tanítvány mellett az ausztráliai tanítványok is bekapcsolódtak a forrongó hangulatba. Kossuth Lajos is tiszteletét tette, dal formájában ugrasztotta meg az angol, francia és német csapatokat. A furulyák hangja olyan volt, mint a tavaszi madárcsicsergés!

A forradalmi feszültség végül egy modernkori dalban csúcsosodott ki, a márciusi ifjak magyarnak vallották magukat, vállalva sorsukat, mert magyarnak születtek.

A magyar ovis és iskolás gyerekek műsora akkor sikert aratott, hogy szűnni nem akaró vastapssal köszönte meg a közönség nekik! Felkészítő pedagógusaikat külön elismerés illeti, hogy mindössze két próbával egy ilyen műsort tudtak betanítani tanítványaiknak.

Albert átéléssel szavalt verse köreinkbe hozta a walesi bárdokat, amelyet még a gyerekek is szájtátva hallgattak. Röviden ismertette a vers keletkezésének körülményeit és az emléktábla történetét is.

Kórusunk, mintegy keretet adva a megemlékezésnek, először talpra állította a magyarokat, majd Kossuth szavaival buzdította a közönséget.

Az ünnepi megemlékezés végén elénekeltük a magyar és a székely himnuszt, könnyeinket törölgetve.

A megemlékezés véget ért, de a meglepetéseknek nem volt vége. Egy nagyon jól sikerült szervezés eredményeképp a közösség köszöntötte az egyesület elnökét születésnapja alkalmából, az elmaradhatatlan Dobos tortával. Mint a magyar népmesékből ismerjük, a jót százfele is el lehet osztani. Egy Dobos tortából jutott minden jelenlévőnek, pont úgy, mint a kánai menyegzőn, s még maradt is belőle.

Az állófogadáson nagy sikert arattak a házi készítésű sütemények, amelyeket egyesületi tagjaink ajánlottak fel. A büfében tündérek tevékenykedtek, mindenki kívánságát teljesítve. Örömteli találkozások, beszélgetések, ismerkedés, a rengeteg gyermek bizonyságot és reményt ad arra, hogy méltó módon ünnepeltünk, emlékeztünk történelmünk eme dicső fejezetére.

A rendezvény után az utómunkákat lelkes egyesületi tagok vették kézbe, hogy egyesületünk termei ragyogó rendben várják a magyar közönséget a legközelebbi rendezvényre.

Istennek legyen hála hogy egy közösségként, nagy magyar családként ünnepelhettünk mindannyian!

S akik nélkül ez nem jöhetett volna létre:

– az Ulmi Magyar Kultúregyesület tagjai

– ⁠a Kék Duna Kórus

– ⁠a Baden-Württembergi Konzuli Iskola Ulmi tagiskolája

– ⁠a Történelmi Vitézi Rend

Hálás köszönet mindenkinek mindenért!

 

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! 🇭🇺❤

 

Székely Enikő

az Ulmi Magyar Kultúregyesület elnöke