Köszönöm Istenem az édesanyámat…

 

 

 

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm, Istenem az édesanyámat. “

A Baden-Württembergi Konzuli Magyar Iskola ulmi tagozatának valamennyi működő csoportja szívvel, lélekkel készült az Anyák Napja megünneplésére, kifejezve háláját nemcsak az édesanyák, hanem az édesapák előtt is.

Gere Éva néni csoportja kézimunkázott, csodaszép virágokkal lepte meg az anyukákat. A gyerekek csordultig szeretettel adták át ajándékaikat.

Bea néni és Éva néni csoportja közösen készült. Énekeltek a gyerekek, verset mondtak, Kovács Barbara A csacsi című versével a meghatódottságtól könnyáztatta arcunkra mosolyt csaltak. A gyerekek itt édesanyja nyugalmára is gondoltak kis ajándékukkal, amelyben egy Nyugalom tea volt elrejtve, a Világ legjobb édesanyja feliratú fakanál, illetve saját kezűleg készített virágtartó.

   

Józsi bácsi csoportjában a gyerekek felnőtteket meghazudtoló komolysággal, átéléssel adták elő verseiket, kérdezték az édesanyákat az orgonaágként szolgáló mikrofonnal Milyen volt az élet nélküled…

   

Nem maradt szem szárazon. Igazán megható jeleneteket éltünk át.

   

 Sőt Ausztráliából is élő csatlakozás volt, hajdani Magyar Sulis diákok, akik a mai napig részt vesznek online, Józsi bácsi óráin, ezúttal Ausztráliából.

   

A Lepkék, igencsak különleges ajándékkal kedveskedtek, az Ulmi Magyar Kultúregyesület Anyák Napi Reggelijének meghívott vendégeiként. Az édesanyák ezúttal nem főztek, nem álltak kötényben a konyhában, hanem Fekete-Nagy Mónika és Gábor jóvoltából az Ulmi Magyar Egyesület keretén belül, finomabbnál finomabb reggeli falatokkal voltak kényeztetve, voltak a Lepkék Hercegnői. Szintén e különleges nap alkalmából ajándékot is kaptak, kézzel készített mécsest, a sokat mondó, KINCSET érő drágakővel, amely az édesanyákat jelképezi, amelyeket az élet csiszolt igazi drágakővé. Természetesen az édesapákat sem feledtük el, őket is meglepetés ajándékkal köszöntöttük.

   

A találkozó fénypontja a Lepketánc volt. A Lepketánccal, a LEPKE életciklusát mutatva be, jelképesen a gyerekek fejlődését, hogy érkeznek, kezdik a magyar iskolát, és hogyan válnak bátor gyerekeké. Ez ugyanakkor az ember kifejlődését, gyerekek kiteljesedését is szimbolizálta.

   

Kezdetben voltak a tojások, amikor csak hallották a külvilágot, akárcsak a magzati állapot az anyaméhben, édesanyja hangját, édesapa simogatását, majd következett a hernyóvá alakulás, amikor még nincsenek teljesen kifejlődve, de kíváncsian fedezik fel a számukra még új világot, már próbálkoznak barátságokat kötni, egyre bátrabbak, egyre mozgékonyabbak. Ezt jelképezte a tánc is. Majd következett a bebábozódás, amikor “begubózva”, megint csak elfordulva a külvilágtól, magukban zárkózva vannak jelen a gyerekek akár a csoportban- a már nem teljesen új környezetben- akár a mindennapi életben. ÉS lassan-lassan kezdenek bátran szárnyakat bontani, és igazi, kifejlett LEPKÉVÉ alakulni, és vidáman utat mutatva a kisebbeknek is, repdesnek ki a kezünkből, színesen, saját egyéniséggel, hiszen…

   

A gyermek olyan, mint egy pillangó a szélben.

Néhány magasabbra tud repülni, mint mások, de mindegyik a legjobb tudása szerint repül.

Miért is hasonlítanád össze őket?

Mindegyik más.

Mindegyik különleges.

Mindegyik gyönyörű.”

(Ismeretlen szerző)

Az alábbi linken látható a videó:

   

Az emlékezetes napot tetőzte az ulmi Vadasparkba való repülés, Lepkék, testvérek, anyukák. Ez egy olyan nap volt, amit sosem feledünk!

Köszönjük ANYUKÁK csodás gyerekeiteket! Köszönjük LEPKÉK, ovisok, sulisok, hogy vagytok nekünk, és színesítitek a magyar iskolás hétvégéinket!

   

Pap Krisztina- a Baden -Württembergi Konzuli Magyar Iskola pedagógusa

Címkék: