Bepillantás a színészetbe
Az elmúlt hetekben lehetőséget kaptam arra, hogy a német iskolai gyakorlat keretében megismerkedjek a színészmesterséggel, ezért Budapestre jártam (Dunakesziről), ahol a Főnix Művészeti Műhely lehetőséget adott a színészet megismerésére.
Tanárom lett Bicskei Kiss László színész, rendező, a Főnix alapítója, vezetője, a magyar kultúra lovagja.
A darab egy nőről és egy férfiról szól, akik véletlenül találkoznak a nő vendéglőjében az árvíz miatt, ami mindent sodor magával, ezen a kis “büfé szigeten” ragadnak. Két őszinte, de bizalmatlan ember, akiknek titkok fedi múltját. Különben ma is aktuális a mondanivalója.
A gyakorlat alatt láthattam, hogy a színészet nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. “Szépen kell beszélni, szépen kell beszélni és embernek kell lenni.” Az utolsó a legnagyobb, legnehezebb ezek közül. Egy kis (rendezői) változtatás sok belső munkát tud igényelni, és bármilyen kicsi instrukció sokat tud változtatni.
Bármilyen modern dolgokat is mutat be a Főnix, a régi szívvel-lélekkel való játékot tanítja. A beszélgetések ugyan nemcsak a színházról szóltak, de sokat mondtak az emberieségről és az emberségről. Tartást adtak, ami egy jó színész számára nélkülözhetetlen.
Kapala Nóra 11. osztályos tanuló
A szerkesztő megjegyzése: Nóra a BW KMI egyik tanárának segítségével Balló Gáborné közbenjárására jutott el a Főnix Művészeti Műhelybe. Köszönet érte. A cica nem Cicóka, illusztációként a szerkesztő macskája Lili vállalta a Cicaviziós szereplést.