Mosollyal és jó kedvvel, vár minket Radolfzell! Közös tanévzáró piknik Mettnau félszigetén

 

Kicsit bátortalanul érkezett a nyári szünet elengedhetetlen kelléke, a csuda-jó idő. De az utolsó napra úgy tűnt, hogy tarisznyájába pakolta minden bátorságát és szép időt hozott számunkra. A 23/24-es tanév nagyon gyorsan elszaladt, minden perce élmény volt, amit itt töltöttek velünk Gyerekek! Emlékszünk a tanévünk első alkalmaira, a csillogó szemeikre, a huncut mosolyokra, amivel reggelente érkeztek hozzánk. Volt, aki az első pillanattól úgy viselkedett, mintha világéletében ebbe a magyar óvodába járt volna, volt, aki lassan, óvatosan fedezte fel előbb a csoportszobát.

És ez mind így volt csodálatos! Ölelgettük, vigasztalgattuk a sírókat, biztattuk a félénkeket, óvtuk azokat, akik túlontúl bátornak mutatkoztak, s közben arra gondoltunk, micsoda boldogság számunkra, hogy ezek a családok a legféltettebb kincseiket ránk bízták.

(Orosz-Simon Melinda, Radolfzell, óvodai nagy csoport, évzáró beszéd részlet)

A tanév utolsó alkalmának eseményei

Elérkezett az utolsó ovis nap, a program az idei tanév lezárása, játék és egy közös kirándulás volt. A szokásos szombat reggelen gyülekeztünk a Radolfzell-i iskolában, ahol a szülők is részt vettek most a foglalkozáson. Az óvó nénik szívhez szóló beszéddel köszöntették a gyerekeket és a szülőket, felelevenítve az együtt eltöltött pillanatokat. Aztán következett az oklevelek átadása a gyerekeknek, amit ki szégyenlősebben, ki bátrabban vett át.

Szülőként résztvehettünk a foglalkozások üdvözlő körjátékán, amit a gyerekek most előttünk játszottak el, majd közös kézműveskedés következett a szokásos kreatív ötletekkel. Az üstökös labda megalkotása és a sikeres összepakolás után együtt indultunk el a városka egyik fagyizójába, ahol a gyerekek hosszas mérlegelés után kiválasztották a legfinomabb fagyikat, így gyűjtve erőt a kiránduláshoz, ami egészen Mettnau-ig tartott.

Szerencsénkre az időjárás is kedvezett, így egy jó kis séta után elértük a hatalmas füves parkot, ahol a családok plédekre telepedtek, a gyerekek pedig birtokba vették a terepet. A kisebbek elaludtak a fák árnyékában, voltak akik megszabadultak ruháiktól, a majd’ 30 fokos meleg segített ebben és önfeledten élvezték a játékot és egymás társaságát, a szülők pedig beszélgettek.

Előkerültek az óvónénik által hozott játékok, mindenki talált számára valót. Jó volt így a családokkal együtt lenni és még jobban megismerkedni, nagyon örültünk ennek a valóban közös programnak. A napra az vetett árnyékot, hogy búcsút vettünk az egyik óvónénitől, aki igencsak belopta magát a gyerekek és a szülők szívébe is. De ezúttal kívánunk neki itt is minden jót és köszönjük lelkiismeretes munkáját és Pótnagymama szerepét a gyerekek életében .

Jövőre Veletek ugyanitt és reméljük, hogy több ilyen közös programot sikerül megvalósítanunk!

(Tóth Alexandra, szülő)