Suli-jubi avagy 10 évesek lettünk!

 

Örömünnepet ültünk szombaton Ulmban. A Baden-Württembergi Konzuli Magyar Iskola és Óvoda 10 éves lett az idén. Az ulmi tagiskolának a nagy testvére, az alapító stuttgarti és ludwigsburgi iskola ünnepi hangulata hozzánk is elért.

Lázas készülődés előzte meg a szombatot. Az iskola udvarára egymás után gurultak be az autók, s a kipakolásnál nehéz volt eldönteni, hogy a családok elköltöztek otthonról vagy egyszerűen így érkeznek az oviba, suliba.

Volt, aki bármennyire is készült a találkozásra, betegség miatt mégsem tudott jelen lenni – de szívünkben mindannyian ott voltak.

S társaink voltak az online tanulók is, akik sok száz és ezer km távolságról csatlakoztak be: Ausztriából és Ausztráliából.

Az ünnep színes, dalos, hangos, mozgalmas volt.

Az osztálytermekben bohócönarckép készült, amely majd az Arcképcsarnok kiállításon volt megtekinthető.

A szülők a Melegedőben mindenféle finomságtól roskadozó büfét varázsoltak. Volt ott almás rétes, fűszeres vaj, erdélyi vinetekrém, kecskesajtos csípős szendvicsek, frissen sült meleg kalács, pogácsa, gyümölcsös tál, felsorolni lehetetlen a sok finomságot! Kávéfőzőt hozott Ildikó, mindannyiunk nagy örömére lehetett válogatni az ébresztő erős kávé vagy selymes cappuccino között.

Félév lévén kiosztásra kerültek a bizonyítványok is, büszkén vették át a tanulók.

Zenebona kíséretében érkeztek a jelmezbe öltözött gyerekek, tánc, éneklés segítségével űzték el a telet. 

Himnusz hangjai csendültek fel. Mindannyiunk himnusza, mely határtalanul összeköt bennünket a jelenben.

Szilágyi József, az ulmi tagiskola tanára, tolmácsolta Éberling Tímea, az iskola vezetőjének az üzenetét, aki nem tudott Ulmban személyesen jelen lenni, és köszöntötte az ünneplő közösséget.

Székely Enikő, az Ulmi Magyar Kultúregyesület elnöke, egy 100 éves iskolatáskába rejtett kincsekkel érkezett, átnyújtva az iskola tanulóinak és pedagógusainak.   Ausztráliából Luna és Lynn a kezdetekre emlékeztek, s örömmel fedezték fel, hogy az iskola első tanító nénije, Zámbori Andrea is jelen van az ünnepségen.

Tiéd a színpad! – s a tér színpaddá alakult át.

Gere Éva apróságai visszavonultak a kis kuckójukba, sok volt nekik a zsongás.

A Lepkecsoport megható tánccal mutatta be fejlődését, Pap Krisztina kis tanítványai bizony könnyeket csaltak a szemeinkbe.

Hornyák Éva tanítványai furulyán, altfurulyán és szaxofonon játszottak, külön és együtt is. Gréta furulyált, Anna énekelt. Majd Eszter játszott furulyán Évával, majd egyedül és szaxofonon is.

Krisztina kicsinyei is zenéltek: Harisnyás Pippi, azaz Harmat is furulyált, őt követték Izabel és Helena. A csoport együtt volt a “farsangi kutyabálon.”

Joó Mónika tanítványai Kinizsi Pál alakját idézték meg egy színi jelenet segítségével, nagy sikert aratva.

Énekkel és mondókákkal mutatkoztak be Váradi Nikoletta tanítványai is, a Lepkék, Méhecskék és Katicák gyerekeivel együtt. Volt ott: Zorro, szakács, Harisnyás Pippi, párduc, Jázmin hercegnők, polip, katica, lepke, pillangó, orvos, kutya, a mohácsi busó jelmezes, lovagló lány, villám vagy gumimaci, mosolygós arc, nyomozó, Aquaman, …

A szkeccs-meccses Szilágyi József tanítványai, a legnagyobbak adtak elő vicces szójátékokat, amelyeknek témái a tanárok, a dolgozatok, a tanulás és a tudás voltak.

Végül az összes tanítvány és pedagógus együtt énekelte el Havas Lajos Sulidal című énekét. Megható volt hallani, ahogy zengett a tér a csicsergő gyerekhangoktól, akik azt énekelték, hogy

“Állj be közénk, mert itt a helyed…

Van, ami benned szép

Van, ami bennem jó

Van, amit együtt énekelünk el

S az a dal úgy lesz jó…”

Mert ez az iskola csak együtt jó és szép, mert mi tesszük olyanná, hogy mindannyian megtalálják a helyüket, s a tudás kincseit megszerezzék maguknak.

Nem szabad még megfeledkezni arról sem, hogy az iskola vezetősége virággal, könyvvel és emléklapokkal kedveskedett a pedagógusoknak, a vendégeknek és a tanulóknak.

Köszönet illeti Magyarország Kormányát, hogy 10 évvel ezelőtt felismerte a magyar iskola létrejöttének a fontosságát, támogatta és azóta is támogatja, hogy Baden-Württemberg tartományban a magyar gyerekek magyar nyelven tanulhassanak.

Egy nagyon mozgalmas nap végére érve tele voltunk élményekkel, amelyek majd később emlékké szelídülnek.

Élmények, dalok, képek és hangulatok, ismerkedés és beszélgetések mind megannyi építőköve iskolánknak.

Ha még nem vagy tagja egy ilyen vagy hasonló közösségnek, nem is tudod, hogy miről maradsz le.

10 éves az iskola, 10 év tanulás, 10 év élmény, 10 éves közösség.

Isten áldását kérem erre a nagy közösségre, hogy még sokáig magyar nyelven tanulhassanak a gyerekek itt, a diaszpórában.

 

Székely Enikő