A hajó
|
Már eltűnt régen a hajó Veled
Wass Albert |
 |
A stuttgarti felsősök az idén hajókirándulással zárták a tanévet. Ez lenne a tényszerű tájékoztatás a tegnapi tanévről. Nekem ennél egy kicsit több volt ez, a csoportomtól való elválást jelentette.
 |
| Ahogy a Neckaron hajóztunk, képek villantak fel ebből a tanévből, az elmúlt tíz évből, a pályám nehéz és örömteli pillanataiból. Néztem a vizet, és egyszerre éreztem a Duna illatát, ahogy negyven évvel ezelőtt egyetemistaként a pályám elején erre a hivatásra készültem. Szerencsére, a beszélgetések visszahoztak a jelen pillanatába, a kamaszos beszólások, a szülői életutak mesélése figyelmeztetett arra, hogy mindig a jelen pillanatát kell megélni. Nincs jobb annál, mint együtt nézni az emelkedő zsilipet, a szőlős hegyeket, és figyelni a szürke gémet. |  |
| Aztán megint eltakarta a napot egy felhőcske, az elválás szürke fellege. Még talán néhány fotó beleférne a mai napba – gondoltam, de aztán eszembe jutott, hogy már túl sok kép van a gépemen. Csak a szeretet tárhelye végtelen, oda belefér a szív által rögzített minden kép. Én csak fizikális képeket adhatok közre, de ott belül a lelkem cianotípiája sokkal többet rögzít: egy jól sikerült óra hangulatát, vizsgákat, mosolyokat, de leginkább azokat a gyermekeket, akiket függetlenül tértől és időtől szeretek. |  |
Körmendi Mária