A családdal Erdélyben

Mini Erdély Park, Tamási Áron sírja és a legendák nyomában

Az idei nyár egyik legszebb napját Erdélyben töltöttük, együtt a családdal: Levi, a nagyszülők, én és a lányom. Ez az út egyszerre volt játékos, tanulságos és megható – olyan élményekkel gazdagodtunk, amelyek összekötnek bennünket a múlttal és egymással.

   

Mini Erdély Park – történelem kicsiben

A Mini Erdély Park kapuján belépve a lányom rögtön kézbe kapta a térképet, és innentől ő lett a kis „idegenvezetőnk”. Vidám lelkesedéssel mutatta az utat a várak, templomok és székelykapuk között. A park egyik különlegessége, hogy kisvasút visz végig a makettek között, így nemcsak gyalog, hanem vonatozva is bejárhattuk Erdély történelmi emlékeit. A nagyszülők nosztalgiával meséltek, Levi pedig úgy figyelte a részleteket, mintha valóban újraépülne előtte a múlt.

   

A fotófalaknál mindannyian újra gyerekekké váltunk – együtt bújtunk be a figurák mögé, és nagyokat nevettünk a képeken. A lányom szemében csillogott az öröm, amikor a Legendáriumból választott magának színezőt és mesekönyvet, amit azóta is szívesen forgat.

   

A legendák fái és kapui

Utunk során ellátogattunk a híres Kannásné fájához is, amelyhez annyi történet és emlék kötődik. A lányom érdeklődve állt a fa mellett, karjában a plüssével, és hallgatta, amit meséltem neki a régi időkről.

Farkaslakán pedig egy gyönyörű, faragott székelykapun keresztül sétáltunk be a temetőbe. Mintha maga a kapu is őrizte volna a székelység lelkét, s ahogy áthaladtunk rajta, mindannyian éreztük, hogy valami fontos helyre érkeztünk.

   

Tamási Áron sírjánál

A legmeghatóbb pillanat számomra Tamási Áron sírjánál ért bennünket. A nagyszülők csendben álltak, Levi gyertyát gyújtott, a lányom pedig kíváncsian kérdezett arról, ki volt ő, miért olyan fontos nekünk. Együtt idéztük fel a híres gondolatot:

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

   

Ott, a székelykapu alatt, a sírnál állva éreztük igazán, hogy ez az otthonérzés bennünk él, bárhol is járunk a világban.

Hazavitt kincsek

Nemcsak könyveket, színezőket és játékokat hoztunk magunkkal, hanem közös emlékeket: a kisvonat vidám zakatolását, a nagyszülők meséit, Levi türelmét és a lányom örömteli felfedezéseit. Ez az út számomra a gyökerekről és a szeretetről szólt – arról, hogy a múlt, a jelen és a jövő egy kézben fonódik össze, amikor együtt vagyunk.

Az „Én Magyarországom” számomra most Erdélyben, a Mini Erdély Parkban és Farkaslakán kelt életre – a történelem, az irodalom és a családi szeretet találkozásában.

 

Üzenet a lányomnak

 

Kicsi lányom, remélem, hogy amikor felnősz, szívesen gondolsz majd vissza erre a napra. Arra, amikor együtt jártuk be a makettek között az erdélyi várakat, amikor a kisvonat zakatolt alattunk, és amikor Tamási Áron sírjánál megálltunk a székelykapu árnyékában.

 

Ez az út nemcsak a múltat hozta közel hozzád, hanem azt is megmutatta, milyen fontos a gyökereinket ismerni és szeretni. Bárcsak mindig tudd: bárhol is jársz a világban, van hová tartoznod. 

 

 

Bandean Andrea 

2025.08.16 Erdély