Mindezeket szabadidejük feláldozásával tették, hisz a memoriterek megtanulása, a próbák mind időt igényeltek, a gyönyörű dekoráció elkészítéséről, a zenék összeválogatásáról, a műsor összeállításáról, a szükséges anyagok és felszerelés beszerzéséről (zászlók, kokárdák, virágok, emléklapok stb.) nem is beszélve.

Maga az ünneplés a legkisebbek zászlós felvonulásával vette kezdetét. Büszkén vonultak az egyik Kossuth nótára és lengették az aznapi foglalkozáson készített zászlóikat.

Ezután az egyik anyuka elénekelte a himnuszt, melyet mély áhitattal, állva hallgattunk végig. A gyermekek sorban léptek elő a megtanult versekkel, melyek az akkori események sorrendjéhez igazodtak, bár az akkori történelem felelevenítését egy nagyon ügyes, szépen, érthetően beszélő narrátor kislány is segítette. Csúcspontként a „Bánk bán”-ból elhangzó „Hazám, hazám” kezdetű ária pedig sokakat libabőrössé tett. Az ünnepség végén a Szózat sem maradhatott el – jólesően énekeltük együtt, büszkén gondolva magyarságunkra.

Hálásan köszönjük a szülők és gyermekek áldozatos munkáját, mely igazán méltó külhoni megemlékezés volt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, és amelynek ötletgazdája és fő szervezője a szülői munkaközösség vezetője, Vörös Alexandra volt.

Katona Gyöngyvér