Március 15-e Ulmban: ünnepelve a magyar virtust

Március 14-e idén nem csupán egy tanítási nap volt a Baden-württembergi Konzuli Magyar Iskola ulmi tagiskolájában. A tanítás reggel 9 órakor kezdődött, és már érkezéskor sok diák büszkén viselte kokárdáját, jelezve, hogy nemzeti ünnepünk közeledik.

A legkisebbek huszárcsákóban meneteltek végig a tanórákon. Az iskola-előkészítős és első osztályos diákok huszárokat rajzoltak, majd egy virtuális utazás során felfedezték a régi és a mai Budapestet. Ebben a csoportban nap végén a „kincsesládából” minden gyermek egy könyvjelzőt kapott, amelyen Petőfi Sándor Nemzeti dal című versének egy részlete szerepelt.

A nagyobb diákok is aktívan készültek a megemlékezésre: egyik csoportjuk huszárkokárdákat és nemzeti színű virágokat készített. A tanórák során a tananyag mellett minden tevékenység a közelgő nemzeti ünnep hangulatát idézte.

Tanítás után az ulmi hagyományokhoz híven közös ebédre gyűltünk össze az Ulmi Magyar Kultúregyesületben. Hálásak vagyunk egyesület elnökének Székely Enikőnek, valamint a segítőkész szülőknek, akik mindezt lehetővé tették.

A hivatalos megemlékezés 15 órakor kezdődött, amelynek témája a “Magyar virtus” volt. Az elnöki köszöntőt követően két első osztályos diák szavalta el Donászy Magda Március 15. című versét. A forradalmi eseményeket idézve az emlékezést a Kék Duna Kórus énekekkel színesítette.

A felsős diákok külön műsorral készültek, amelyre Szilágyi József készítette fel őket. Az Ausztráliában élő tanítványok videóüzenet formájában Demjén Ferenc Kell még egy szó című dalát énekelték, majd online kapcsolódtak be a megemlékezésbe. Az Ulmban élő diákok Sodrásban – Egy nemzet hangja címmel adtak elő forradalmi jelenetet irodalmi összeállítás formájában. 

Pap Krisztina tanítványai felcsíki táncokkal idézték a magyar virtust, amivel fergeteges hangulatot varázsoltak a terembe. A magyar virtus nemcsak a csatatéren mutatkozott meg, hanem a táncban is. Ott él minden dobbantásban, minden csapásban, minden büszke tartásban. A felcsíki táncokban a székelység ereje, hite és összetartása jelenik meg.

Ezt követően Hornyák Éva és tanítványai egy 19. századi katonai indulót adtak elő furulyán, majd furulyakísérettel énekeltek dalokat a katonaélet szépségéről. Végül az iskola diákjai és tanárai közösen adták elő Kovács Kati Az én hazám című dalát. A dal eléneklése az Ünnep egyik meghatározó része volt.​

Ezen a napon nemcsak ünneplőbe öltöztünk, hanem a lelkünk is ünnepelt A megemlékezés végén, zongorakíséret mellett, a három generációval megtöltött Ulmi Mgyar Kultúregyesület falai között, együtt, meghatottan, könnyes szemmel énekeltük el a Himnuszt és a Székely Himnuszt, amelyek méltó lezárását adták a màrcius 15.-ei megemlékezésnek. 

Valóban, magyarnak lenni jó, mert a múlt tisztelete és a közös értékek összekötnek bennünket, bárhol is élünk a világban. Ahogy Móra Ferenc fogalmazott: “Magyarnak lenni nemcsak születés, hanem érzés, gondolat és tett.” Ez a nap emlékeztetett bennünket arra, hogy identitásunk és kultúránk összeköt, és hogy a hazaszeretet a diaszpórában is élő, erős kötelék.     Váradi Nikoletta