Balázs napja, február 3

Balázs napja, illetve a balázsolás témája a magyar irodalom két remekművében is megjelenik, egészen más megközelítésben.

Babits Mihály
BALÁZSOLÁS

Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mandulák
lobjaitól, hogy fölnővén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek-de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén –
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan olyan megadón
hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Tejól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.

 

A versben szereplő   Sebasta püspöke a hagyomány szerint örmény származású volt, és vértanú halált halt (lefejezték). A legismertebb  csodatétele, hogy  egy nap egy rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldoklott. A szent megáldotta a fiút, és eltávolította torkából a szálkát. Szent Balázs ezért legfőképpen a torok védőszentje. Az ápolók ilyenkor parázsra vetett alma héjával füstölik meg a betegeket, hogy a betegséget, fájdalmat elűzzék. Máshol viszont ezen a napon almát  visznek  a templomba megszentelni, aztán megeszik, hogy ne fájjon a torkuk.

Ma is él a templomi „torokszentelő” szokás. Ekkor a pap két keresztalakba illesztett vagy összecsavart gyertyát tart a hívek álla alá, s e szavakat mondja: „Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen.”

Az ő történetét elevenítették fel a gyermekek régen, akik házról házra jártak, katonamód verbuválódva, és egy nyársat vittek magukkal, amire az adományokat: szalonnát, kolbászt, hurkát tűzte a hálás közönség. Ebből aztán a mindig éhes diákok jót lakmároztak, egyes vidékeken a szegény tanítónak adták az ételt, esetleg ő maga játszotta el a püspököt.

 

A másik mű Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című regénye, amelyben az író a háromnapos Balázs-napi mulatozást követő házassági konfliktust mutatja be. Pólika és Balázs a rokonok és a szolgálók cseleinek köszönhetően a történet végére boldogan talál egymásra, miközben keserédes, néha humoros, máskor nagyon is komoly korrajzot kapunk a dzsentrik letűnő világáról.

Balázs napjához is számos babona és időjóslás kapcsolódik.

Szeged környékén a Mura vidéken és Baranyában a szőlő négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy a madarak ne bántsák a termést. Bácskában úgy tartják, ha ezen a napon esik, akkor nyáron elveri a jég a termést. Jól emlékszem, hogy Moholon, ahol a nagyszüleim éltek, mennyire hittek ebben. Topolyán templomba menés előtt néhány gabonaszemet süllyesztett a gazda a zsebébe, a templomban pedig a jó termésért imádkozott. Hazatérve a gabonaszemeket az állatok elé szórta, hogy egészségesek legyenek.