Erdei kirándulás Illingenben
Visszaszámoltuk a napokat a gyerekekkel, hogy mennyit kell még aludni a kirándulás napjáig, mígnem egyszercsak elfogytak az esték és egy csodálatos nap virradt: kalandra fel!
A fejekre kerültek a sapkák, a hátakra a zsákok és a szívekbe a várakozás öröme.
 |
Az erdőbe érkezve, a hatalmas fenyők ölelésében a felnőttek is nagy utat tettek meg: a gondtalan gyermekkorba. Versenyeztünk, gyűjtöttünk kavicsot, ágakat, játszottunk és nevettünk. Zsákban ugráltunk, házát féltő mókusokká változtunk és érdekes neveket adtunk magunknak: így lett a gyerekekből Zseniális Zsófi, Manó Martin vagy akár Leleményes Lili.
Megismertünk olyan játékokat, amelyeket egykor örömmel játszottak a gyerekek a természetben.
 |
A játékokat felváltva nyerte hol az egyik, hol a másik csapat, de mégsem volt senki csalódott, mert mindig következett egy újabb forduló, egy újabb megmérettetés, amelyben nem számított ki hány éves vagy ki mennyire erős, csak a játék öröme és a csapatmunka. |
|
A kézműves foglalkozáshoz egy farönkből készült erdei asztal és pad adta a helyszínt, ahol a fák árnyai alatt szebbnél szebb képek készültek a színes kövek felhasználásával, melyet a jól megérdemelt, parázson sült ebéd követett. |
 |
Csodálatos élményekkel gazdagodva indultunk haza, melyeket elteszünk emlékbe a borongósabb napokra: elővenni és újra átélni a boldog perceket.
Lőrinczy Virág
|
” Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd, őket, csillagos éjszaka. |
 |
|
Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élő és halott anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk hatalmas világ.”
Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért ( részlet ) |
|
