Milyen a nagyszülőknek ilyen messze az unokáktól?

A nagyszüleim éppen nálunk voltak látogatóba Magyarországról, amikor egy érdekes feladatot kaptunk a stuttgarti konzuli iskolában. Írjunk egy cikket az iskola honlapjára az Én Magyarországom rovatba. Mivel a nagyiék pont itt voltak, eszembe jutott, hogy megkérdezem őket, milyen a nagyszülőknek, ha messze vannak az unokák. Sokunkat érint ez a téma, és én nagyon fontosnak tartom.

Én: Hogy élitek meg azt, hogy ilyen messze lakunk egymástól? Nagyszülők: Nem könnyű, de igyekszünk évente 5-6 alkalommal legalább találkozni, és ami már nagyon jó, hogy van Skype és Whatsapp. Én: Hogy oldjátok meg ezeket a találkozásokat? Nagyszülők: Hol mi látogatunk meg benneteket, hol pedig ti utaztok hozzánk. Repülővel vagy leginkább autóval jövünk, mert akkor sok házi és hazai finomságot is tudunk hozni nektek. Az egy kicsit nehéz, hogy ezeket a találkozásokat az iskolai szünetekhez kell legtöbbször igazítani. De ma már, ahogy mondják, kicsi a világ, nem kell napokig vonatozni, autózni.

Én: Amikor nincs személyesen találkozás,  hogyan tartjátok a kapcsolatot?

Nagyszülők: Vagy Skype-on vagy telefonon és szerencsések vagyunk, hogy akár már minden nap tudunk egy kicsit beszélni veletek vagy látni benneteket, egy üzenetet küldeni vagy megosztani egy pillanatot egy kép segítségével. Amikor mi voltunk annyi idősek, mint most ti, a távolban élő rokonainkkal csak levelezni tudtunk, és az akár hetekig is eltartott mire megérkezett a válasz.

Én: Mik a programok ilyenkor?

Nagyszülők: Sokat kirándulunk, és ezért már sok mindent ismerünk nálatok, felfedeztük a városkát, ahol laktok. Így amikor mesélitek az élményeket, jobban  magunk elé tudjuk képzelni. A sulit, a játszóteret, a zeneiskolát, a jégpályát. Így mi is egy kicsit jobban részesei tudunk lenni. De amikor ti vagytok itt, mi is igyekszünk sok szép helyet megmutatni nektek Magyarországon. Színház is mindig van a programlistán és a közös szalonnasütés sem marad el. Amikor itt vagytok mindig a kedvenceiteket főzzük.

Én: Mi a legnehezebb abban, ha messze vannak az unokák?

Nagyszülők: Nagyon hiányoznak a nagy ölelések és a közös nagy családi hétvégék. Az, hogy az összes unoka ott legyen együtt körülöttünk. De azért igyekszünk mindenben meglátni a jót is. Annak mindig örülünk, amikor látjuk, hogy jól boldogultok, és hogy sok lehetőség áll előttetek, és annak is, hogy a német nyelv mellett magyar nyelven is szépen olvastok, írtok és szépen beszéltek. Büszkeség látni, hogy ilyen ügyesek vagytok.

Mivel a nagyszüleim Magyarországon élnek, nem tudunk sokat együtt lenni, de hála a technikának, ma már sokféle megoldás van, és így bár messze vannak mégsem távolodunk el egymástól,  mert a távolságot  nemcsak kilométerben mérik.

Persze, nemcsak modern technikával lehet a nagyszülőket bevonni a mindennapokba. Levelet is írtunk és csomagokat is küldünk egymásnak, mindenki szeret egy levelet, képeslapot találni a postaládában. vagy csomagot kapni, főleg, ha kedves dolgokkal, finomságokkal van tele, és a számára kedves emberektől érkezik. Nem kell nagynak lennie, csak szeretettel legyen tele.

Tehát meg lehet ezt a helyzetet is valahogy oldani, és kapcsolatot tartani a messze lévő családdal. Egyre több cikk és könyv foglalkozik ezzel a témával, ami segítség lehet a nagyszülőknek, akik otthon maradtak, és a családoknak is akik külföldön élnek.

Makra Borbála

12 éves tanuló

Stuttgart