Balatonőszöd: Rókales – az én Magyarországom

Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra… Antoine de Saint-Exupéry

A legtöbben tisztában vagyunk vele,, hogy milyen értékes cselekedet a bajba jutott állatok megmentése. Ha nem is lehet minden állatot megmenteni a földön, de annak az egynek, akit megmentett valaki, annak az életet adományozta.. Bármilyen kicsinek is tűnhet annak a parányi lénynek az élete, neki mégis egy egész világot jelent.

Vajon képes-e minden ember állatot menteni és gondozni? Úgy gondolom, nem.  Ehhez nemcsak olyan emberre van szükség, aki végtelenül szereti az állatokat, hanem aki tudja is, hogy melyik állaton hogyan segítsen. Ilyen ember Kurunczi Norbert. 

Először „Rókales” Norbi kóbor macskákat mentett, majd később rókákat is, akik számára az élelem mellett mozgástérről és orvosi ellátásról is gondoskodik. 2022 júliusától működik Balatonőszödön a Rókales Alapítvány, amelynek ő az alapítója. Itt önkéntesekkel dolgozik, hogy beteg, sérült, kotorék mentett rókákon segíthessen. A remény, amelyet az akció sikereihez fűz átsegíti őt azokon a nehézségeken, amelyekkel nap mint nap meg kell küzdenie. Nem tudjuk honnan érkezett, milyen a múltja, csak azt tudjuk, hogy szívét, lelkét beleteszi ebbe a nemes célba, na meg rengeteg szabadidőt és pénzt is. 

Hogy minél több embert elérjen létrehozta a rókales Facebook-oldalt is. Viszont számos más közösségi média platformon is jelen van, ahol a rókamentéssel kapcsolatos tartalmakat oszt meg. Ott nem csak sok értékes információt tesz közzé, hanem megtanítja, hogy a róka nem egy tyúk öldöső ellenség, hanem a természet egyik csodája. Eloszlatja a rókákhoz kötődő tévhiteket és dolgozik azon, hogy a rókák szabadon  élhessenek  a természetben, az emberekkel békében. Így hát az is rendkívül fontos neki, hogy a rókák vissza kerülhessenek a vadonba, hiszen ezeknek a szeretni való vadállatoknak ott a helyük, és ott van szükség rájuk.

Mit kap cserébe érte? Sokszor támadásokat, értetlenséget, meg hatalmas rajongó tábort, akik elismerik a munkáját. Ezért csinálja? Nem! Aki valaha belefeledkezett egy állat szemébe, annak nem kell ezt megmagyarázni.

Ő akkor boldog igazán, ha szabadon szállhat a rókákkal a szélben. Erről tanúskodnak a videói. Meg a fájdalomról, ha egy-egy rókát el kell engedni. A hétköznapokat is bemutatja, ahogy megtanít egy kis rókát enni, ahogy ellát egy sebesültet, vagy ahogy álomba ringatja az anyja után síró róka babát. Norbi tanít, nemcsak azt, hogy miként kell az állatokkal bánni, hanem azt is, hogy mit jelent EMBERnek lenni.

Luca, Bibi, Borcsa, Vöri, Bütyök, Pepe és a többi kis szeretetgombóc nevében köszönet Norbinak és azoknak az embereknek, akik szeretik és tisztelik az állatokat.

Kapala Kincső – stuttgarti tagiskola, felsős csoport

és Körmendi Mária, szerkesztő  – megjegyzés: a fotókat a Rókales alapítvány  bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönjük szépen.