Lepkeszárnyon érkezett a VAKÁCIÓ Ulmba

2025 júniusának utolsó hétvégéjén igazán különleges eseményre került sor Neu-Ulm szívében, a zöldellő Wiley parkban. A Baden-Württembergi Konzuli Magyar Iskola és Óvoda tanulói és családjaik a tölgyfa árnyékában együtt ünnepelték meg az év végét. A nap nem csupán a tanév lezárásáról, hanem az összetartozásról, a magyar kultúra szeretetéről és az élményekkel teli közösségi időtöltésről szólt.

A napot az iskola közös dalával, a „Sulidallal” indítottuk. „Állj be közénk, mert itt a helyed, Kell az erőd, hát nyújtsd a kezed, Van, ami benned szép, van, ami benned jó, Van, amit együtt énekelünk el, S az a dal úgy lesz jó.”

A dal közös éneklése megható pillanatot teremtett, hiszen egyértelmű üzenete volt: együtt, közösségként lehetünk erősek, és mindenkire szükség van.

Link: https://drive.google.com/drive/folders/1MCMXL4yBbXID7AWXsJJQnxCztOpbL2r5

Ezután került sor az ULMÁSZOK elnevezésű családi vetélkedőre, ahol a gyerekek és a szülők vegyes csapatokban mérhették össze fizikai és elméleti tudásukat. A Zöldászok, Pirosászok, Kékászok és Lilászok nevű csapatok magyar híres emberek idézeteit kapták útravalóul útleveleikbe, ezek kísérték őket a stációkon át.

Kékészek: Weöres Sándor – játékosság és bölcsesség keveréke, az égbolt és a végtelenség költője. Lilászok – Szinyei Merse Pál számára a lila nem csupán szín, hanem finom hangulati eszköz volt, amellyel a természet és a lélek csendes harmóniáját fejezte ki. Pirosászok: Puskás Ferenc – a sportban a „piros” a dinamika, a győzni akarás és a nemzeti szenvedély színe. Ő testesíti meg a magyar virtust a pályán. Sárgászok: Neumann János – zsenialitás, ötlet, logika. A sárga mint az elme „fénye”, gyorsasága. .

Zöldászok: Tamási Áron – székely világ, természetközeliség, ember és táj harmóniája. A zöld a lelki háttere prózájának

A pedagógusok (Hornyák Éva, Váradi Nikoletta, Szilágy József, Pap Krisztina és az SZMK részéről Nagy Zoltán) szervezték és vezették az állomásokat, ahol a tudáspróbákon túl ügyességi és csapatépítő feladatok is helyet kaptak. A gyerekek boldogan szaladtak, ugráltak, másztak át a különféle akadályokon, miközben szülők, pedagógusok és barátok biztatták őket nevetve, tapsolva.

Bár a Zöldászok hajszálnyival erősebben szerepeltek, a verseny valódi nyertese a közösség lett, hiszen a jókedv, az együttműködés és a magyar szavak otthonos használata jellemezte a napot. A szervezők jelezték, a szülők kérésére, hogy a jövőben a magyarországi kérdések mellett határon túli magyar vonatkozású feladatokkal is bővítenék a versenyt.

A verseny után mindenki összegyűlt a közös büféasztalnál. Ez igazi „terülj, terülj asztalkám” volt, ahol gazdag teríték várta a résztvevőket, rengeteg házi finomsággal és szeretettel készített étellel. A szülők örömmel osztották meg egymással a recepteket, miközben a gyerekek tovább játszottak a fák árnyékában.

A délután egyik kiemelkedő pillanata volt, amikor egy korábbi diák saját tenyésztésű bogáncslepkéket hozott és társaival közösen, egyszerre engedte őket szabadon a szélbe. A gyerekek kívánhattak, hová repüljön a lepke: a Vajdaságba, Erdélybe, Felvidékre, Magyarországra, vagy bárhová, ahol magyarok élnek szerte a világban.  Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a lepkék valóban hazarepülnének, vissza a gyökereinkhez, a mesék földjére Szülőhazánkba.

A napot ünnepélyes bizonyítványosztással zártuk. A pedagógusok szeretettel szólították a gyerekeket, és minden egyes bizonyítvány mellé személyre szóló, biztató szavakat is adtak útravalónak. A közös csoportkép után a közösség közösen énekelte el az Ismerős Arcok zenekar ismert dalát az „Egy vérből valók vagyunk” című dalt, amely könnyeket csalt a szemekbe, és megerősítette a nap üzenetét:

 Hiszen mi is „Egy vérből valók vagyunk”!

A résztvevők késő délutánig maradtak kötetlen beszélgetésre, játékra, kapcsolatépítésre. Ez a nap nemcsak az idei tanév végét jelentette, hanem egy közösség ünnepét is. Egy napot, ahol a játék, a tanulás, a hagyomány és az összetartozás kéz a kézben jártak – magyar szívvel, német földön.  Teleki Pál szavait idézve: “Magyarságunk bennünket összekapcsol. Minket nem szavak, nem jelszavak,nem jelvények…hanem nemzedékek öntudata, akarata és hagyományai…”

 

Ebben a tudatban, izgalommal és újult erővel várjuk a 2025/2026os tanévet. (Szilágyi József, Váradi Nikoletta, Hornyák Éva, Pap Krisztina)