A könyv napja

Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell, 
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember: 
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember – 
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.

Babits Mihály

Április 23-át katalán javaslatra a könyv és a szerzői jogok napjává nyilvánította az UNESCO 1995-ben, William Shakespeare és Miguel de Cervantes halálának évfordulójára.

A nap célja a könyvek fontosságának hangsúlyozása, hiszen a könyv mindenki életében fontos szerepet játszik. Gondoljunk csak az első mesés- vagy tankönyvre. A tudás lejegyzése, megosztása ősi vágy, ami a mai napig él az emberben a pergamentől a legmodernebb könyvformákig. A könyvnek élete van, a nyomdából kikerülő friss könyv illata mást üzen nekünk, mint a megsárgult lapok, még ha a tartalom azonos is.

Régen a Biblia, zsoltáros könyvek üres oldalára jegyezték fel a családok életének minden fontos eseményét.

A könyv szellemi birtokot jelentett, olyan rangot, amit mindenki tisztelt. Jeles uralkodónk, Könyves Kálmán azért kapta ezt a jelzőt a neve elé, hogy ezzel is elismerjék tudását.

 

Erre a napra könyvvel kapcsolatos szólásokat hoztam.

  

 

 

A könyv a legjobb barát: hiszen annyi tudást, tapasztalatot szerezhetünk belőle, amennyit egyetlen embertől sem.

Ha valakire azt mondják nyitott könyv az élete, akkor ezzel azt azt sugallják arról az emberről, hogy titkok nélkül él. Ha valaki megismerhetetlen akkor olyan, mint a csukott könyv.

Bizony nem szép dolog, ha valaki úgy hazudik, mintha könyvből olvasná.

 

Amilyen a könyv, olyan a gazdája: ezt a kifejezést két értelemben használjuk. Egyrészt arra utal, hogy mennyire vigyáz valaki a könyvére, másrészt pedig arra, hogy amit olvas, az megmutatja, hogy milyen ember ő valójában.

Ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján azt jelenti, hogy valami, ami kívül nem a legszebb, belül lehet nagyon tartalmas.

 

 

Lehet, hogy nem a könyv jut elsőre eszünkbe a körmére ég a dolog kifejezésről, de bizony ez is ahhoz kapcsolódik. A szerzetesek hajnaltól napestig másolták a könyveket, és ha rájuk sötétedett, akkor a körmükre helyezett gyertya mellett körmöltek, s bizony megesett, ha nem végeztek időben az aznapi feladattal, körmükre égett a gyertya.

 

 

Ez így volt egészen addig, amíg Gutenberg feltalálta a könyvnyomtatást, ezzel lehetővé tette, hogy ne csak az uralkodók és kiválasztott emberek kiváltsága legyen a könyvek birtoklása, olvasása.

Körmendi Mária