Anyák napjára – szeretettel
Petõfi Sándor FÜSTBEMENT TERV |
|
Egész úton — hazafelé —
Mit mondok majd először is
S jutott eszembe számtalan
S a kis szobába toppanék… (Dunavecse, 1844. április) |
Anyákról nem lehet elfogultság nélkül írni, csak szeretettel, könnyes kacagással, nevető fájdalommal.
Ha fotós lennék anyai szemeket fényképeznék, amikor először látják meg a gyermeküket, amikor kikísérik a vonathoz, amikor aggódnak, kedvenc ételt főznek, fárasztó nap után mesét mesélnek. Anyákat, ahogy vajúdnak, ahogy gyermekként játszanak, ahogy ölelnek, cipőcskét megkötnek. Anyákat, ahogy fiaikat óvják, ahogy a lányaikkal susmusolnak, ahogy néznek arra, aki nekik a legfontosabb. Ha elkészülnének ezek a fotók abban benne lenne az egész világ.
Az anyák napjának megünneplése visszanyúlik az ókori Görögországba. Az 1660-as években Angliában, majd 1872-ben Bostonban a cselédlányok ünnepelték meg az anyák napját Julia Ward Howe kezdeményezésére. 1907-ben a philadelphiai Anna Marie Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni, |
ezt 1914-ben sikerült elérnie. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Több ország követi ezt a hagyományt, máshol május első vasárnapján ünneplik, ahogy Magyarországon is (1925-től a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt kezdeményezésére), de van, ahol az ünnep napja ettől eltér.
Talán nem is fontos, hogy hol és mikor ünneplik, az igazán lényeges az, hogy ilyenkor mindenki ajándékozzon valamit az édesanyjának, nagymamájának, a dédmamájának. Nem díszes, vásárolt csokrokra, bonbonokra gondolok, attól még az útszélén tépett virág is értékesebb, de legékesebb a lelkünk virága, a szeretetünk, amit adhatunk. Fűzzünk köszönő, köszöntő igazgyöngyöket a szavainkból, mégis karunk ölelése lesz a legszebb ékszer a nyakukon.
Oly szépen fogalmaznak a költők; számos irodalmi mű, zene szól az édesanyákról, az anyákról…mind igaz, hiteles, de a legőszintébb és legnehezebb, ha sután és félszegen harsogjuk vagy suttogjuk: Szeretlek anyukám, mamám, nagymamám, dédikém!