Május 1. – A munka ünnepe

 

Juhász Gyula: Május ünnepe

A hatalom kiadta a parancsot: Ne legyen ünnep május elsején! Zászló ne lengjen és ének ne zengjen, Csak robotoljon csöndben a remény!   És jött a május. Ezer orgonának Lila bugája búgott, a napon Minden bokor virágba öltözött föl És a paréj is megnőtt szabadon.   Mint győzedelmi zászló, égbe lendült A jegenye s ezer pacsirtadal Hirdette boldogan és büszkeséggel, Hogy itt a május és a diadal!   A nap bíborban hunyt el, a vizekben Millió élet nászdalt remegett, Míg a világ világ, még soha senki Nem készített ennél szebb ünnepet!

 

Május elseje 1946. óta ünnepnap Magyarországon. Azóta sokan és sokféleképp ünnepelték ezt a napot, de valahogy  megmaradt a majális körhintás, virslis, sörös hangulata a „Felvonulók kérték” műsor nosztalgiájával. Az első szabadban tölthető ünnep, amelyhez a virágzó orgonák adták a hátteret, a zsenge fűre terített takarókon felszabadultan  játszadozó gyermekek zsivaja és a munkásindulók öblös hangja hatalmas szimfóniában zengte az élet örömét. A májusfák pántlikájával játszadozó szellő az ősi tavasz-ünnepet és a új korok ideológiáit lágy szelídséggel cirógatta eggyé  harmóniát teremtve a zajos világ és a csendes természet között.

 

Az idei május elseje egy kicsit más lesz. Csendesebb, visszafogottabb, nem szól a hangszórókból a „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás”, az uzsonnás kosarak is a polcon

maradnak, csak a taps szól az orvosoknak, ápolóknak, boltosoknak, buszsofőröknek, kamionosoknak, rendőröknek, tűzoltóknak, virológusoknak, önkénteseknek… akik most értünk dolgoznak, hogy majd mi is tehessük a dolgunkat, elvégezzük a munkánkat, hogy a következő majálist a családdal, barátokkal együtt felszabadultan, a fény és egymás felé fordított arccal ünnepelhessük. Vigyázzunk magunkra és egymásra! – üzeni ez az ünnep is, amely forradalmakból és harcokból fogant az emberhez méltó életért.

 

Történelmi kitekintő:

Az ünnep előzményei az ipari forradalomig nyúlnak vissza. 1817-ben Robert Owen brit gyáros javasolta először a 10-14 órás munkaidő csökkentését napi 8 órára. Javaslatának módosított változata ( napi 10 óra a gyermekeknek és a nőknek) csak az 1870-es évekre vált általánossá a tüntetések és a sztrájkok hatására.

 Az ausztráliai Melbourne-ben 1856. április 21-én a kőművesek és építőmunkások a helyi parlament előtt sikerrel követelték a nyolcórás munkaidő bevezetését. Az I. Internacionálé 1866-os első kongresszusa már úgy fogalmazott: a nyolcórás munkanap bevezetése az első lépés a munkásosztály felszabadulásának útján.

A 19. század második felében az Egyesült Államokban is egyre többen követelték a nyolcórás munkanap bevezetését, amit egyes államokban törvénybe is foglaltak. 1886. május 1-jén Chicagóban sztrájk kezdődött a nyolcórás munkaidő bevezetéséért,  majd május 3-án összecsaptak a munkások és a sztrájktörőket védő rendőrök, az elszabadult indulatok emberéleteket követeltek. Az események emlékére a következő években emléktüntetést szerveztek május 1-jén.

A II. Internacionálé 1891-es második kongresszusán május elsejét hivatalosan is a “munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították.

 

 1955 -ben XII. Piusz pápa Szent József tiszteletére május elsejét „József, a munkás” ünneppé tette.