Gólya, gólya, gilice…

Megérkezett a tavasz, és az első napsugaraival a gólyák is visszatérnek megszokott fészkeikbe, melyet ősszel hagytak hátra. A költöző madarak- mint a gólya is- minden évben egy melegebb országban, általában Afrikában töltik a telet.

 

Különösen érdekes azonban, hogy a gólyák mozgása egybeesik két legnagyobb nemzeti ünnepünkkel: tavasszal március 15-én és a környező pár napban érkeznek haza, illetve ősszel augusztus 20-án és az előtte-utána lévő egy-két napban indulnak el nagyon nagy számban.

Korábban a gólyák kémények tetején, háztetőkön vagy fák tetején raktak fészket , manapság leggyakrabban a villanyoszlopokon találnak helyet maguknak.

A madárkórházba került gólyák többsége áramütött és sok olyan fiatal, melyeket még tojás- vagy fióka korában mentettek ki a fészekből, szüleik dobták ki, vagy vihar verte le.

 

Több, mint 20 éve hagyomány, hogy a hortobágyi Hídi Vásár rendezvényeinek egyik színfoltja a hortobágyi Madárkórházban meggyógyult és a szabad életre felkészített gólyák elengedése, mely önként jelentkezők közreműködésével történik.

 

 

Az erre vállalkozók saját kezükkel engedhetik szabadon az immár egészséges gólyákat: március 15-én, hogy a télen ápolt madarak is egyenlő eséllyel induljanak biztonságos fészket keresni vagy építeni, valamint augusztus 20 – án, hogy a szabadon engedett gólyák csatlakozhassanak társaikhoz és együtt repüljenek több ezer kilométert  Afrikába .

 

A gólya rovarokkal , férgekkel, kétéltűekkel és kistestű hüllőkkel táplálkozik, amiket elsősorban mocsaras vidéken, a vízparton talál meg és azért kénytelen a hideg beálltával délebbre, melegebb vidékre költözni, mert télen nem talál elegendő táplálékot.

 

 

A fehér gólya a magyar nép kedvelt madara , sok népmese, népdal és kedves történetet ihletője.  A messziről érkező gólyát, aki mégiscsak nálunk van igazán itthon, misztikus tisztelettel övezzük, gyakran ábrázolják a csőrében kisbabával, amihez sok ismert babona kapcsolódik. Számos mese, irodalmi mű, mondóka idézi meg alakját, gondoljunk csak A róka és a gólya mesére és a címben idézett Gólya, gólya, gilice mondókára vagy Fekete István Kele című kisregényére.

 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1980-ban, 1981-ben, 1994-ben és 1999-ben az év madarává választotta. Fokozottan védett madár , természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

 

A visszatérő gólyáknak gyakran nevet is adnak, sőt nyomkövetővel látják el, így pontosan lehet tudni, hogy Báró, Matyi vagy Kele mikor érkezik téli lakóhelyére, és mikor várható tavasszal a hazaérkezése.

 

Vigyázzunk rájuk mi is !

Lőrinczy Virág