„Nem akarok többé debreceni diák lenni”

 

Április 11. nemcsak a magyar költészet napja, hanem Debrecené is, ekkor nyilvánították szabad királyi várossá. Az erről szóló kiváltságlevelet I. Lipót magyar király 1693. április 11-én adományozta Debrecennek.

A kálvinista Rómának becézett város Magyarország harmadik legnagyobb városa, amelyet Európa szerte ismernek és elismernek református iskolájáról. A címben szereplő mondatot Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig Nyilas Misije fogalmazta meg, akinek túl idegen volt a város és a felnőttek világa. Pedig van valami meghatározhatatlan vonzerő ebben a városban.

A város kiemelkedő szülöttje Csokonai Vitéz Mihály a magyar felvilágosodás egyik legnagyobb költője. Az irodalmi és kulturális élet jelentős alakjai merítettek ihletett a cívis város szellemiségéből, gondoljunk csak Ady Endre újságírói pályafutására. Csak néhány meghatározó név a város történetéből: Szabó Magda, Krúdy Gyula, Tóth Árpád vagy a kortárs irodalomból Kántor Zsolt.

1789-ben alapították meg Debrecenben a Nemzeti Játékszín Társaságot, amely a Fehér Ló vendégfogadó szekérszínében tartotta előadásait. Az első kőszínház 1865-ben épült, a Csokonai Színház társulatának tagjai közt jegyezhette Blaha Lujza színésznőt is. Újházy Ede színészről pedig rögtön egy finom étel jut eszünkbe, az Újházy- tyúkleves, erről viszont a tipikus hajdúsági étel a slambuc és a hortobágyi palacsinta.

Debrecen eleganciáját a Szent Anna székesegyház, a Debreceni Nagytemplom, az Aranybika fogadó és a Református Kollégium adja. A Déri Múzeum a kulturális értékek őrzője, gondoljunk csak Munkácsy trilógiájára. Egyetemei, amelynek sok külföldi diákja is van, a jövője zálogai. Kiemelkedő a turizmusa is, hiszen országosan ismert fesztiváljai vannak, ezek közül a leglátványosabb a virágkarnevál.

Villamos visz keresztül a mindig nyüzsgő, mégis nyugalmat árasztó városon, de érdemes kicsit kiszállni és megpihenni a Nagyerdőnél.

Mégis mi az első ami eszünkbe jut Debrecenről?

 

Debrecenbe kéne menni pulykakakast kéne venni Megállj kocsis lyukas a kas! Kiugrik a pulykakakas!

Debrecenben csoda esett: két kis kakas összeveszett! Én a kakasod nem bánom, csak az enyémet sajnálom.

Mi sem ékesebb bizonyítéka a múltbéli mezővárosi életnek, mint ez a dalocska. Messze földön ismert volt valaha a debreceni vásár, ahová mindenfelől igyekeztek portékájukkal az emberek. Talán innen merítette az ihletet –  mindannyiunk kedvencéhez – Fazekas Mihály a Lúdas Matyihoz.

 

Ha nem is a pulykakakasért, de mindenképpen érdemes ellátogatni Debrecenbe, s ha már ott járunk, kiránduljunk a Hortobágyra, nézzük meg a csikósok bemutatóját, a Kilenclyukú hidat. Győzzük le a sárkányt Csökmőn, fürödjünk egy jót Hajdúszoboszlón. Kóstoljuk meg Hajdú-Bihar megye ételeit, lessük meg a túzok-táncot.