Vízkereszt, háromkirályok ünnepe
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta – biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem! |
Istenfia, jó napot, jó napot! Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye. |
Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király. |
Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok!
József Attila Betlehemi királyok című versét elolvasva átélhetjük a háromkirályok ünnepének jelentőségét és az emberi élet kezdetének isteni csodáját, az anyai szeretet mélységét. |
A vízkereszt a legősibb keresztény ünnep, amely Jézus megjelenésének, bemutatásának ünnepe, amikor a három napkeleti bölcs meglátogatta a kisdedet. Három ünnepkör kapcsolódott eredetileg ehhez a naphoz: Jézus születése, megkeresztelése a Jordán folyóban, illetve Jézus első csodatétele, amikor a vizet borrá változtatta a kánai menyegzőn. Ezek azután önálló ünnepnapokká váltak a második vatikáni zsinat óta.
A számos hagyományból mára csak az maradt meg, hogy ez a karácsonyfát leszedik január 6-án, ezzel lezárul a karácsonyi ünnepkör, és megkezdődik a farsangi időszak. Szokás volt ilyenkor a Luca-búzának a felét a kútba dobni, a másik felét a jószágoknak adni, hogy egészségesek maradjanak. A karácsonyi asztal morzsáit pedig a tyúkoknak vetették. Külön rítusa volt a karácsonyfa elégetésének (ezzel a szokással itt a német kultúrában a mai napig találkozhatunk). Az időjóslásban is fontos ez a nap: hideg, havas idő esetén korai tavasz várható, napsütés esetén, viszont tartós télre számíthatunk. |
Ne feledkezzünk meg Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című utolsó nagy vígjátékáról sem, ahol a bolondozás, az emberi vágyak kapnak főszerepet. A karácsonyi emelkedett lelkülete után most a pajkosság, a hétköznapi ember örömei kerülnek előtérbe. Éljünk vele!
Körmendi Mária