Luca nap
A név jelentése: világosság, pirkadat, hajnal, virradatkor születő, fényt hozó; ennek ellenére a Julián-naptár legrövidebb, és ezért a legsötétebb napja, amikor a gonosz erők életre kelnek. Ilyenkor a boszorkányok varázsereje is hatványozódik.
Időjósló napnak tartották, egyrészt a hagyma 12 rétegéből következtettek az elkövetkező év csapadékosságára, illetve a Luca nap és a karácsony közötti időszak napjai egy-egy hónap időjárását jelezték előre.
Régen ezen a napon az asszonyok nem dolgozhattak, varrni pedig kifejezetten tilos volt, hiszen bosszúból a boszorkányok a tilalom megszegése esetén bevarrták a tyúkok tojókáját, persze, az asszonyok sem voltak restek, eldugták a seprűket, hogy ne menekülhessenek el a már felismert boszorkányok.
A legismertebb hagyomány a Luca-szék készítése. Ezen a napon kezdték el faragni kilencféle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser és rózsa), egyetlen szög sem lehetett benne, és mindennap csak egyetlen műveletet lehetett elvégezni, ám karácsony szentestére készen kellett lennie. Innen ered a mondás, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke“. Az éjféli misére magukkal vitték a széket, és ha a templom küszöbén ráálltak, a bejövők közül meglátták a boszorkányokat, akiket elszórt mákkal lehetett csak távol tartani, megsemmisíteni őket viszont a szék elégetésével lehetett.
Ugyanez a szék alkalmas volt a jövendőbeli férj megmutatására is, ahogy az apró kis cédulák is, amik egy-egy nevet rejtettek, és az utolsót az éjféli misén lehetett megnézni, azon volt az igazi neve. (Megjegyzem, nekem bejött, igaz 30 év késéssel, ezért másodszor is férjhez kellett mennem- ej, ej Luca!) A nehezített változat a 12 papír gombócba rejtése, ott a felszínre jövő első gombócban van a várva várt név.
A Luca napi pogácsába pénzt rejtettek, aki megtalálta, annak az útját szerencse kísérte, számíthatott az anyagi gyarapodásra.
Számomra a legkedvesebb a búza ültetése ezen a napon. Ha karácsonyra szép zöld lesz, akkor a család jó egészségnek fog örvendeni és a bőség sem kerüli el a házat. Életem 58 évét végigkísérte ez a hagyomány, most is itt a búza az asztalomon, és elültetésre vár, remélem, gondoskodó szeretetem szépre növeszti majd. |
Néha találkozom veled
Nincs már szeme se,
Mikor sírok átölelne
Halász Judit: Luca-babám |