Az anyanyelv nemzetközi napja

„Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.”- írta a felvilágosodás korában Bessenyei György. Sokat változott azóta a nyelvekhez való viszonyunk, ma már minél több nyelvet beszél az ember, annál inkább kinyílik előtte a világ.

Ma, február 21-én a nemzetközi anyanyelv napján kettős érzéssel tekintek erre a kérdésre. Olyan helyről jövök, ahol természetes volt, hogy a szomszédaimnak más az anyanyelve, hogy a tanulóim egy részének a magyar nyelv a környezet nyelve volt. Ez a fiatalkoromból hozott természetes viszonyulás mások anyanyelvéhez nemcsak mások elfogadására tanított meg, hanem arra is, hogy minden nemzeti érték része a határokon és földrészeken túlmutató egyetemes emberi kultúra egészének.

Ugyanakkor végtelen büszkeséggel vallom magyar anyanyelvűnek magam. A valahová tartozás olyan alappillére ez, amit semmi sem tud megingatni. „Nyelvében él a nemzet” vallotta Kazinczy, s hitet tesz emellett a történelem és a családi, anyai örökség.

Minden nemzetnek eszköze a nyelve önmaga megőrzésére. Hitelesen, legmélyebbről csak azon tudunk szólni, gondolkodni, álmodni.