Párbeszéd a nyári szünetről

Három háziállat, egy kutya, egy macska és egy kanári beszélget a Bodorján család nappalijában: – Képzeljétek, nemsokára indulunk nyaralni! Annyira kíváncsi vagyok, hogy ezúttal milyen új élményeket gyűjtünk?! – kezdi a német juhászkutya, Lady a beszélgetést. – Azt azért tudod, hogy csak te mész velük? – próbálja a  kedvét elvenni a négy lábon járó barna cirmos szobadíva, a kertek méltóságos úrnője, Mincike.

– Én se – szólt közbe fölöslegesen a csapat legifjabb és egyetlen férfi tagja, Csőrike, a sárga kanári a hokedliről.

– Tudom, sajnállak is benneteket, jó móka lenne, ha jöhetnétek ti is. De azért nem lesz rossz sorsotok. Megígérem, mesélek majd.

– Szerinted, olyan nagy buli egyedül lenni egy lakásban?! Csak azt remélem, hogy lesz elég egér… mióta velünk lakik ez a hajnali sikító gép – néz szemrehányóan Csőrikére -, aki minden napfelkeltét végig vircsaftol, már nem fűlik a fogam a szárnyasokhoz.

– Ne panaszkodj az énekhangomra, nem attól énekelek, ha farkamat bedugják a konnektorba. Nekem is van lelkem, és a napfelkelte megrendítő. Különben meg én meg azt sem tudom, mi lesz velem. Veletek ellentétben.

– Te kis szerencsétlen citrom, elkerülsz az Edit néni és a Jenő bácsi kis lakásába, ahol remélhetőleg, egy fajtársam levadász, ha már nekem nem szabad.

– Jézusom! Falnak megyek!

– Kitelik tőled!

– Ne ijesztgesd Mincike! Figyelj te kis zöldcsőrű, nem kell megijedni. Nincs már ott macska. – Sajnos – sóhajt közbe Minci -, pedig a Bandi olyan helyes volt, jóképű, nagy, fekete bársonyszőrű, kék szemű… – Szóval nincs ott macska – hangsúlyozza a kutyus, – és az unokájuk, Klárika is ott lesz. Igazán aranyos, csakúgy mint a nagyszülei, gondodat fogják viselni, meglátod. – Jól hangzik. Köszi a felvilágosítást, egyesek csak szívbajt hoznak rám…

 

-Hogy miért nem facsarják már teába?!  – dünnyögi bajszocskája alatt Minci, majd hozzáteszi hangosabban: – Annak örülj, hogy jobban szeretlek a szomszéd Lacika aranyhalánál.

– Benőkénél?  Ő olyan karaktertelen – tollászkodik sértődötten Csőrike.

– Én mindenesetre megyek kirándulni a hegyekbe, tó- vagy tengerpartra, tanyára. Azt hiszem, idén Görögország a cél, úgy vettem, ki az szép hely. Remélhetőleg nem büdös, poros, túlzsúfolt, piszkos nagyvárosokat látogatunk majd meg. Anyuék mindig mennek össze-vissza, majd megállnak valami épület előtt, és bámulják, pedig a gyerekeket se nagyon érdekli. Emlékszem, két éve Zsuzsanna még csak ötéves volt, Csaba a nyakába vette, és úgy ment vele a tóba. Mondjuk, 12 évesen jobban ki látszol a vízből, mint öt évesen.

Mindig vigyáz a húgára, és ahogy Zsuzsika fogja a kezét! Imádnivalóak!

– Zsuzska, Zsuzsika és Csabi, Csabika…Megható – álmodozik Mincike -, még akkor is, ha nem értékelik az ajándékaimat.

– Kedves szőrgombóc társam, rajtad kívül senki sem szereti az egereket!

–  Mit tudsz te az egerekről?

– Ne kezdd! Csak mondom, hogy én is kirázhattalak volna bundádból, amikor idejöttél…

– Csak megszerettél, mert olyan pici, cuki, bolyhos voltam.

– Meg letámadtad a fülemet, farkamat, hozzám bújtál esténként.. tudsz te aranyos is lenni.

– Tudom –  mosolyodik el Mincike, te meg mindig hagytad. Anyáskodtál fölöttem, melegítettél, játszottál velem.

– Te meg doromboltál.

– Ja, most meg várhatom Teréz anyát, hogy vigyázzon rám. Félre ne értsetek, Terka néni igazán kedves, tudja, hogy én is szeretetre vágyom. Nagyon értékelem a gondoskodását. Nem is tudom, hány rózsafüzérét és pamutgombolyagát szedtem már szét, vagy csináltam belőle gordiuszi csomót. De sohasem haragudott, inkább játszott velem, ölbe vett, simogatott, fésülte a bundámat, hogy ne strapáljam magam annyit a húszfilléres nyelvemmel. Ő aztán tudja, mitől döglik a légy!

– Chemotoxxxx…

– Istenemre mondom, meghorpasztom ezt a gügye gagyogót, és tollpárnát csinálok belőle, hasznosabb lesz, mint volt.

 Lady felnevet:

– Tanul a televízióból, egyre többet beszél.

– Összetévesztetek a Saci nénivel a Jókai utca hatból. Amit én produkálok, az művészet, és az intelligenciámat csillogtatom vele. Én egy igazi úri kanári vagyok, és nem rohangálok hozzátok hasonlóan össze-vissza, mint egy veszett Tarzan az őserdőben!

– Futkározni a természetben nagyon fontos. Különben sem kritikának szántam.

– Én annak szánnám, viszont ha már itt tartunk, én, ha kedvem tartja, lemegyek a kertbe, ha kedvem tartja visszajövök, járok a saját csapásaimon, és ez a nyáron se lesz másképp. Terka néni örülni fog, ha ellátom egerekkel.

– Gyilkos nőszemély.

– Megvert  veled a macskák istene, pipikém.

– Pipi a nagynénikéd. Különben te hova is mész most idén Lady?

– Használd az eszed öreg, vagy menj el gödörnek egy építkezésre –  majd bocsánatkérően hozzáteszi -, ahogy azt Marci bácsi szokta mondani… bár igaza volt… – dünnyögi utána. – Nem szoktál figyelni te, kis sárgasággal fertőzött kolibri. Görögországot mondott. 

– Ne civakodjatok már állandóan. Inkább mesélek róla, hogy mit hallottam erről a helyről anyuéktól!

Erre Minci és Csőrike elhallgattak. Csőrike átröppent Lady nyakába. Mincike meg a fejéhez dörgölőzött, és lefeküdt mellé. Pici állacskáját a nagy mancsra fektette, és dorombolni kezdett. Lady meg mesélt kék fehér házakról, táncoló emberekről, a zúgó tengerről, és a meleg napsütésről, addig még mindhárman el nem szundítottak.

Kapala Nóra, 11.osztály

Fotó: Körmendi Mária (Selma, Minci , Szaffi, Roni(kutya) és Folti)