Ötven év, egy közös szívvel – Jubileumot ünnepelt az Ulmi Magyar Kultúregyesület

„Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul. Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő meg nem feledkezik…”

Az ünnepi istentiszteleten felcsendülő ének sorai mintha az Ulmi Magyar Kultúregyesület elmúlt ötven évének történetét is magukban hordozták volna. Egy közösségét, amely fél évszázada őrzi a magyar szót, a hagyományokat és az összetartozás érzését, távol a szülőföldtől, mégis mindvégig közel hozzá. Mert vannak értékek, amelyeket nem változtat meg sem az idő, sem a távolság. Ilyen az anyanyelv, a kultúra szeretete és az a láthatatlan kötelék, amely a magyar embereket egymáshoz fűzi.

Az elmúlt szombaton különleges ünnepre gyűlt össze az ulmi magyar közösség: fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte az Ulmi Magyar Kultúregyesület. Iskolánk vezetőségének képviselője és az ulmi tagozat is örömmel csatlakozott az ünneplőkhöz, hiszen ez az ötven év nemcsak az egyesület, hanem mindannyiunk közös történetének része.

A jubileumi nap ökumenikus istentisztelettel kezdődött. A közös imádság és az egyházi ének meghittsége méltó nyitánya volt az ünnepnek. Ezt követően a közös ebéd mellett régi ismerősök találkoztak, történetek elevenedtek fel, és a beszélgetésekben újra megtapasztalhatóvá vált az összetartozás öröme.

Az ünnepi program Székely Enikő, az egyesület elnökének visszatekintésével folytatódott. Szavai nyomán megelevenedett az elmúlt öt évtized története: az indulás, a közös munka, a kihívások, az elért eredmények és mindazok az emberek, akik idejüket, energiájukat és szívüket adták azért, hogy a magyar kultúra Ulmban is élő maradjon. Megható pillanat volt a legrégebbi tagok, köztük egy alapító tag virággal történő köszöntése. Jelenlétük különös jelentőséget adott az ünnepnek: hiszen ők azok, akik nemcsak emlékeznek a kezdetekre, hanem maguk is alakították ezt a fél évszázadot.

Az ünnepséget dr. Izsák András, Magyarország stuttgarti főkonzulja is megtisztelte jelenlétével, beszédében méltatva az egyesület értékteremtő és közösségépítő munkáját.

Ahol a magyar szó gyermekhangon szól tovább

A délután egyik legkedvesebb színfoltja a Kék Duna Kórus előadása mellett a magyar óvodások és iskolások műsora volt. Köszöntőnkben Vörösmarty Mihály gondolatával fogalmaztuk meg, mit jelent számunkra az anyanyelv:

„A nyelv nemcsak eszköz, hanem maga a lélek.”​

E gondolat köré építettük műsorunkat, amelyben különböző táskák rejtették a magyar kultúra apró kincseit. A tarisznyából székely csizma és szoknya és a TÁNC felirat került elő, jelezve a felcsíki népi játékokkal és tánccal induló produkciót.

Az óvodás- és iskolás táskából Móra Ferenc Zengő ABC-je került elő, majd egy fatáskából a VERS felirat bukkant elő. Ezt követően egy kisdiák előadásában hallgathattuk meg Petőfi Sándor megható, jól ismert költeményét, a Füstbe ment tervet. A zenetáskában HANGSZEREK lapultak: szoprán- és altfurulya, szaxofon és hegedű szólaltatta meg a Serkenj fel, kegyes nép dallamait. Az ének végén elhangzó jókívánság különösen szépen illett az ünnephez:

„Amennyi fűszál van a tarka mezőbe, annyi áldás szálljon Egyesületünkre.”

A következő táska egy személyes AJÁNDÉKOT rejtett: a gyermekek és pedagógusok ujjlenyomataiból készült, vidám figurákkal díszített képet. Azt kívánjuk, hogy ez az alkotás az egyesület falát díszítse, és nap mint nap emlékeztesse a közösséget arra, milyen sok gyermek tanulja, őrzi és éli meg a magyar nyelvet és kultúrát – magyar szívvel, még a hazától távol is.

A műsort iskolánk sulidala zárta, amelynek éneklésébe a közönséget is bevontuk. Gyermekeink kiosztották a dalszövegeket, és hamarosan már együtt szólt az ének. A refrén sorai talán az egész ünnep legfontosabb üzenetét fogalmazták meg:

„Van, ami benned szép, van, ami bennem jó, van, amit együtt éneklünk el, s az a dal úgy lesz jó.”

Mert egy közösség éppen ettől válik élővé: mindenki hozzátesz valamit, egy hangot, egy mozdulatot, egy emléket, egy segítő kezet. És ezekből az apró, különálló értékekből születik meg valami, ami mindannyiunké.

Fél évszázad után is ugyanaz a küldetés

Az ünnepi napot esti büfé, finom falatok és születésnapi torta koronázta meg. A kötetlen beszélgetések, mosolyok és találkozások méltó lezárását adták ennek a tartalmas napnak.

Iskolánk nevében szívből gratulálunk az Ulmi Magyar Kultúregyesületnek az ötvenedik évfordulóhoz! Köszönjük az immár tíz éve tartó jó együttműködést, a közös élményeket és mindazt az értékteremtő munkát, amellyel együtt őrizhetjük és adhatjuk tovább magyar örökségünket. Kívánunk további erőt, kitartást, lelkesedést és még sok-sok közösen megélt, örömteli esztendőt!

Ötven év alatt sok minden változik. Generációk váltják egymást, gyermekekből felnőttek lesznek, új arcok érkeznek, mások emlékként maradnak velünk. De amíg valaki magyarul tanítja a gyermekét, amíg felcsendül egy népdal, elhangzik egy vers, és akadnak, akik szívügyüknek érzik a hagyományok őrzését, addig a közösség története tovább íródik.

Talán éppen ezért volt olyan találó az ünnep kezdetén felcsendülő egyházi ének, amelynek gondolata most, ötven év távlatából is útravaló lehet:

„Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van. Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan. De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.”

Mert ami egykor talán csak néhány ember álma és hite volt, abból mára fél évszázados közösség született. És amíg lesz, aki továbbadja a magyar szót, aki megfogja a másik kezét, és aki hisz az együtt megélt értékek erejében, addig ez a történet nem ér véget. Csak újabb fejezet kezdődik.

Reichle Viktória, Baden-Württembergi Konzuli Magyar Iskola vezetőségi tagja , Pap Krisztina, a Baden-Württembergi Konzuli Magyar Iskola ulmi tagozatának pedagógusa, Fotó: Hornyák Éva, a Baden-Württembergi Konzuli Magyar Iskola ulmi tagozatának pedagógusa