Augusztus 20.
„Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”
SZENT ISTVÁN KIRÁLY INTELMEI IMRE HERCEGHEZ : VI. A VENDÉGEK BEFOGADÁSÁRÓL ÉS GYÁMOLÍTÁSÁRÓL
Augusztus 20. Elég ennyit mondanunk, és minden magyar ember érti, hogy mire gondolunk. Ez Magyarország nemzeti ünnepe az államalapítás és az államalapító Szent István emlékére. Egyházi és állami ünnep, amely az egyik legrégebbi ünnepünk, és az idők folyamán többféle értelmezést kapott.
Éltem szórványban, ahol ezt az ünnepet aratási ünnepségnek nevezték, aztán Magyarországon, ahol a legnagyobb nemzeti ünnepként a legszebb fényében tündököl ez a nap, és most itt a diaszpórában tanítom a már itt született gyermekeknek az ünnep történelmi és nemzeti jelentőségét.
Más – más érzés, de a Himnusz alatt elszorul a torkunk, és ha hosszú idő után külföldről hazatérőben átlépjük a magyar határt, a szívünk hevesebben ver, mert azt érezzük, hogy otthon vagyunk egy országban, egy nyelvben.
Szent István (975 körül – 1038) a keresztény magyar állam megteremtője, az egyik első magyar katolikus szent, a magyar történelem kiemelkedő alakja és Magyarország fő védőszentje évszázadok távolából üzen Intelmeiben a 21. század emberéhez, tanít toleranciára, elfogadásra.
Augusztus 20-a a mi ünnepünk, de másoknak is legyen helye az ünnepi asztalunknál. Legyünk alázatosan büszkék a hazánkra, a nyelvünkre, az ünnepünkre!
Körmendi Mária