Interjú a Mikulással

2019 decemberében a Baden-Württembergi Magyar Iskola stuttgarti tagintézményének kisdiákjai szabadon intézhettek kérdéseket a Mikuláshoz, melyeket tiszteletbeli „krampuszai” – Gerhardt Joris, Kiss Virág és Kiss Fanni gyűjtött egy csokorba. A Mikulás pedig a következőképp válaszolt a gyerekeknek:

– Kedves Mikulás, hány éves vagy?

– Ó, ki tudja azt már, számomra megállt az idő, oly sok évvel ezelőtt. (Mosolyog.)
1750 éves leszek jövőre. A legendám Krisztus születése után majd’ háromszáz évvel keletkezett – ekkor tettem először harisnyába ajándékot… ha jól emlékszem, Törökországban.

– Hogy tudnak a szarvasok repülni?

– Hogy-hogy-hogy? Hát nagyon gyorsan! (Nevet.)
Komolyra fordítva a szót: egyrészt amiatt, mert nagyon különleges állatok. Speciálisan erre tenyésztették őket, de amilyen diétájuk van, az se piskóta. Vagyis hogy pont az, de egy nagyon rendhagyó fajtája a piskótának, amit egyedül Télanyó tud elkészíteni.

– Hogy jut el mindenkihez?

– Nagyon sok szervezési munkálat előzi meg a december ötödikei este induló túrámat szerte a világ körül. A manók pontosan kiszámolnak mindent, honnan hová kell mennem, mire mennyi időm van. Még a krampuszok is segédkeznek, ha éppen nem valami csintalanságot követnek el épp. De még így is sok munkám marad és nagyon gyorsnak kell lennem és észrevétlennek maradnom ahhoz, hogy mindenhová eljussak.

– Honnan tudja, hogy mit kérnek a gyerekek?

– Évről évre rengeteg személyre szóló levelet kapok. Az iskolások legtöbben saját kezűleg írnak nekem, amíg a kisebbek inkább rajzolnak. Ezeket az üzeneteket anyukákon és apukákon keresztül küldik el (minden szülő ismeri a Mikulás címét!), hagyományos vagy rendkívüli postával. Olykor-olykor iskoláktól, óvodáktól, gyermekotthonoktól is kapok küldeményeket. Vannak, akik csak listát küldenek a kívánságaikról, de én jobban szeretem azokat, amiben nem csak kéréseket, de egyéb dolgokat is leírnak – például történeteket, jótéteményeket. Minden levelet nagy becsben őrzök, amin látom, hogy nagy gonddal íródott, vagy készült.

– Hogy lehet az, hogy nem fagy meg?

– Télanyó gondoskodik arról, hogy a subám mindig tiszta és szép legyen. Ő varrta nekem. Nagyon különleges anyagból van: a hidegben nem fázom, de a hőségben sincs melegem, ha rajtam van.

– Hogy tud egymillió sütit megenni?

– Mordizomadta, ki mondta, hogy egymilliót eszem meg? Sokkalta többet is meg tudok enni! Persze néha segítenek a manók, és a finomabbakból Télanyónak is viszek.

– Létezik egyáltalán a Mikulás?

– Hát nem is tudom, milyen kérdés ez – hiszen ki válaszolna a kérdéseitekre, ki hozna nektek ajándékot december elején, kiről szólnak a mesék és a dalok?
Engem a hit és az emlékezés, a gyerekek jólelkűsége tart életben. S mivel az emberek hisznek bennem, emlékeznek rám évről évre, s jó gyerekek is jócskán vannak, így létezem – jelentem alássan.

– Miért csak december hatodikán jön?

– Egész évben erre készülök, s mindig december 5. az előkészületi munkálatok idejének vége. Ekkorra már a gyerekek és szülők is ráhangolódtak a közelgő ünnepekre, elkészülnek a sütik, megmelegszik a tej és a kis csizmák is tisztára pucolva sorakoznak a helyükön – mindenki rám vár. Ez nagyon jó érzés, egyébként.

– Mi a kedvenc étele?

– A süti. Lehet sima, vaníliás, kakaós, csokidarabos, kókuszos, mazsolás, mandulás… mindenfélét szeretek.

– Hol nyaral legszívesebben?

– Nagykarácsonyt nagyon szeretem, az egy kedves magyar kistelepülés. (Ott gyűlik össze a legtöbb a magyar gyerekek levelei közül.) De leginkább otthon pihenünk, nyaralni ritkán megyünk el. A rénszarvasokat sem nagyon szeretem otthon hagyni. Hogy a krampuszokról ne is beszéljek, délre forgatnák az Északi-sarkot! Mellesleg pedig szakállam miatt sok helyen felismernek, nehéz rejtőzködni.

– Mi a kedvenc állata?

– A rénszarvas, hát mi más? Egyébként minden állatot nagyon szeretek.

– Miért kapnak a gyerekek virgácsot?

– Figyelmeztetésképpen. Alapvetően hiszek a gyerekek jóságában, jószívűségében, segítőkészségében, de van, mikor ők maguk megfeledkeznek az ilyen képességeikről. A virgács csak emlékezteti őket, hogy ideje valami jót tenni, valakinek segíteni, vagy egyszerűen csak szólni pár jó szót.

 

Kellemes zárszó ez, Kedves Mikulás. S bármi is legyen a zsákodban, a Stuttgarti Magyar Iskolában várva várnak kedves nebulóink, a barátságos szülői közösség és a lelkes-fáradhatatlan pedagógusok – természetesen sok szép magyar szóval, dallal és sütivel, ha már megsúgtad, hogy azt szereted.

Orsolya Meckelholt