Egy óvónéni naplójából – 1. rész
Otthon már elmúlt a tanévzáró izgalma, és már javában „kitört a nyári szünet”. Itt a magyar iskolában ma volt a tanévzáró, és persze, hogy bőgőmasina voltam (ezt nem lehet kibírni másképp).
|
A fiam szokás szerint hozta a formáját, a színdarabban Kacor királyt „játszott” (az életben, csak gróf úr), és persze itt is az ujjai köré csavarta a tanár nénit, hiszem képes volt palacsintát sütni neki, ugye Marika néni? Arról nem is beszélek, ahogy az a palacsinta az előadás része lett!
Én is átadtam az ovisoknak az okleveleket, és nagyon örültem a virágoknak, csokiknak. |
 |
A képek láttán már folytak a könnyeim, és mikor az egyik kisfiú odalépett egy összehajtogatott papírdarabbal, hogy ezt neked szeretném adni, na akkor már tudtam, úgyis sírni fogsz Hohmann Reni, ez van ne is tiltakozz!!! Kérdőn néztem az anyukájára, hátha ő tud valami felvilágosítást adni? Zavartan visszanézett, és azt mondta: “Én sem tudom mi ez, ő csinálta neked…” Kinyitottam, egy szívecske lett, amin a nevem állt, majd benne a
 |
következők: „Renáta, Bálint remélem , hogy találkozunk.”
Ez az amit mindig mondok, a fényképek, a kis kavicsok, az ilyen kis papírdarabok, na ez az amit nem lehet a bankszámlára utalni!!!!! Egyet szeretnék remélni, hogy Bálint ilyen marad örökre, mert valahogy felnőttként eltűnnek a romantikus fiúk, vagy, csak én nézelődök rossz részlegen?? |
Kiemelt kép – pixabay.com