Mesterek és történelmünk nagyjai búcsúztatták a telet Tübingenben

 

Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem. Vallották már az ókorban is. Tübingenben a farsang keretén belül az óvodás csoporttal a mesterségek ünnepét ültük.   A legkisebbek kipróbálhatták magukat virágkötésben, kenyér dagasztásban, gabona őrlésében, lelkesen faragták a köveket, és magokat is ültettek mindenki örömére.

A mesterségek mára ugyan más formában vannak jelen az életünkben mint azelőtt, mégis fontos, hogy a mondókákon túl átéljük a kovács, a molnár, a pék, a halász, a füvesember életét. Mindaz, ami a kezünk által életre kel, bennünk él tovább.

Nincs is annál izgalmasabb, mint amikor a malomból frissen őrölt meleg liszt szitál alá a kezünkbe és abból két kezünkkel gyúrunk, dagasztunk a család számára kenyeret. Magtól a kenyérig kísérjük aratás óta népi hagyományainkat. Tavaszt várva új magokat ültettünk, melyek mára már kihajtottak, az életet és annak körforgását tanítva a gyermeknek. Gondoskodni, táplálni, figyelni, jelen lenni – ez a legfontosabb, és ezt tesszük pedagógusként is a gyermekekért. Jó példával elöl járva életre szóló belső erőket kapnak ezáltal a gyermekek.

A szépség és lágyság, élet éltetése mellett az élet másik pólusa is helyet kell kapjon minden alkalmon. Követ faragunk, ráspollyal reszelünk, kalapáccsal patkolunk, hiszen az erőnket és annak határát akkor ismerjük meg, ha újra és újra kipróbáljuk. Ezúttal a kő faragás mesterségét próbálhatták ki a gyermekek, örömmel reszelve, kalapálva és formálva a számunkra előkészített követ.

Nálunk a kétnyelvű gyermekek nevelésében kiemelt szerepet kap  a ritmus, a mondóka. Hiszen mi más a nyelv, mint dallam és ritmikus együtthangzás? A mondókákkal kísért mozgásformákat már az óvodás kortól bevezetjük, ezt követi és bővíti ki az iskolás korban tanult memoriterek sora, a népköltészet jól ismert művei. A legnagyobbak már önálló műsor keretében jelenítik meg a magyar kultúra hagyományait, melyet idén farsangkor a közös táncházzal alapoztunk meg.

Legközelebb a március 15-ei ünnepség kapcsán találkozik a három tanulócsoport egymással, mert hiszünk benne, hogy együttben van az erő.

Varga Vivien