Hely, ahol jól érzem magam
Ott van az óriási véget nem érő világ, hol rajtam kívül még senki sem járt. Amit a külső világgal egy erős fonál köt össze. És hogyha a helyzet megengedi, egy kedves zugában elidőzök. Ott merengek, vagy barangolok, üldögélek, vagy egy kalandnak nekivágok… Felfedező túrára indulok, kincseket keresek, értékes válaszokat egy tucat kérdésre.
|
De ha kedvem úgy tartja, festőnek öltözök és napjaim szürke falait színesre festem, hogy egy fergeteges színkavalkád ékeskedjen. Vagy leülök egy folyam szélére és csak nézem, ahogy elbukik a horizontnak mélyében. Olykor csak csendben heverek a világot átszövő szeretet hálójában és érzem, hogy a hála selyem szövete körülvesz. Olykor boldogság díszes dallamában egy táncot lejtek |
 |
|
És ha úgy szeretném, egy kedves kis foltját kiválasztom, és építek rá egy nagy országot. Egy olyan országot, hol béke van és nincsen szenvedés, mindenki boldog és szeretetteljes életet él. Ott, ahol minden könnyű, minden szép és nagyszerű. Az életnek az íze sohasem keserű. És mindenki minden lehet, mindent tehet, amit csak szíve kíván és mégsem korlátozza a másik akaratát. |
 |
Ha úgy gondolom, e világ részét kint megalkotni próbálom. Majd ahogy nézem, hogy a fonál mit hozott, látom, hogy az alkotásom rám visszamosolyog, és tömérdek más világba vidáman beragyog.
A világom a külső világgal kölcsönhatásban áll. Száz egyéni világ torkollik a föld domborzatán. És összefonják fonalukat egy ékes bársonnyá.
 |
Jöhet eső, jöhet vihar, de a világ csak áll. Se öröm, sem balsors szele nem söpörheti el tőlem és nem ballaghat világgá. Mondhatni, hogy mindig vagyok, így hát ebben a világban tartózkodok. A külső világ a fonálon becsorog. Ha megnézem, hogy mi érkezett, látom, hogy a barlangom bővül sebesen. Látom, hogy ez a világ sem gondtalan, de vannak zugok, hol jól érzem magam…
Kapala Kincső 11. osztály, Stuttgart
Fotók: Körmendi Mária |