VAKÁCIÓ -Baden Württembergi Konzuli Magyar Iskola ULmi Tagozata

“Ó-IÓ-CIÓ-ÁCIÓ-KÁCIÓ-AKÁCIÓ-VAKÁCIÓ! Hurrá, itt a nagy vakáció!” – írták volna fel a gyerekek a táblára. De mivel a magyar iskola csak hétvégéken van, így erre nincs lehetőség. De nem maradnak el az évzáró örömök, az iskola pedagógusai a szülőkkel együtt gondoskodtak a felejthetetlen bizonyítványosztásról és évzáróról. Ezúttal a neu-ulmi Wiley Parkban gyülekeztünk a szélrózsa minden irányából. A pedagógusok különböző ügyességi- és szórakoztató játékokkal készültek, a tarsolyukban rejlett még számos meglepetés is. A szülők megannyi finomságot sorakoztattak fel az asztalra, amely roskadozott a sok gyümölcstől, süteménytől, ételtől.

A Lepke csoport megható tánca és előadása köszöntötte a jelenlévőket, párhuzamot vonva a lepke és a kis ovis gyerekek fejlődése között. Nagy tapssal bátorítottuk a Lepkéket!

Aztán kezdődhetett a játék. A gyerekek színes és gyümölcsös csapatokba voltak osztva, mint például a Zöld Alma csapata, amelyben minden korosztály képviselve volt. A csapatkiáltás kitalálása után kezdődhetett a pontgyűjtés, megmozgatva az elmét és a testet is.

Ezalatt a szülők sem tétlenkedtek, beszélgettek, ismerkedtek, hisz az iskolai közösség egyre csak nő, most van alkalom mindenkivel találkozni.

Gyönyörű napsütés volt, enyhe szellő lengette a magyar zászlót, amely igazodási pontként szolgált a gyerekeknek.

Ahogy telt az idő, érezhetően nőtt az izgalom, hátra volt még a nagyszerű bizonyítványok kiosztása is.

A pontgyűjtő verseny végén egy közös csoportképre hívtunk mindenkit, amely nagyon jól sikerült, hisz több, mint százan álltunk a nagy fa alatt. Mint egy nagy család találkozója, az volt az érzésem, hogy egy láthatatlan szálra vannak felfűzve a családok.

Sor került a bizonyítványok kiosztására, mosolygó és büszke gyerekek vették át a pedagógusoktól a jól megérdemelt munka eredményét és mellé ajándékot kapott mindenki, ki ki életkora szerint megfelelőt.

A pedagógusok köszönetüket fejezték ki a szülői munkaközösséget képviselő szülőknek, jelképes ajándékot nyújtva át nekik is. Ahogy illik, a pedagógusoknak hálánkat fejeztük ki virág, ajándék, pezsgő formájában, hisz a tanév folyamán szívüket-lelküket adták tanítványaikért. Bea nénitől elköszöntünk, de nem búcsúztattuk el, mert mindig visszavárjuk nagy szeretettel!

Elnéztem ezt a nagy csapatot, s szívemben oly nagy hálát éreztem! Nyolc évvel ezelőtt elültettünk egy kis magot, amely nemcsak megfogant, hanem szárba is szökkent. Bár intézménynek nevezzük a magyar iskolát, ez sokkal több annál! Magyar közösség, amelyet összeköt a kultúránk, hagyományaink, barátságaink. Időt, energiát és anyagiakat nem sajnálva mindenki a legjobb tudását és tehetségét teszi bele a magyar iskolás szombatokba és bizton állíthatom, hogy ez meg is térül, mert gyerekeink ismerik gyökereiket, tudnak magyarul beszélni, írni, olvasni, sőt, még énekelni is, ismerik a magyar történelmet, földrajzot. Ezek mellett fontos az is, hogy magyarul tudnak beszélni otthon élő nagyszüleikkel, rokonaikkal, barátaikkal, ezáltal is megerősítve mindazt azt örökséget, amelyet szüleik által magukban hordoznak.

Reményik Sándor költő szavai jutnak eszembe, s biztatnám mindazokat, akik még nem csatlakoztak a magyar iskolához, hogy ne hagyják “a templomot s az iskolát”!

Himnusza (még) nincs az ulmi magyar iskolának, de találtunk egy olyan dalt, amely kifejezi mindazokat a magasztos érzéseket, amelyek bennünket, magyarokat átjárnak. A Kárpát medence bármely tájáról is származunk, mi mindannyian “egy vérből valók vagyunk”, s ezt az érzést csöpögtetjük gyerekeinkbe is.

Magyarnak lenni büszke gyönyörűség! Választott hazánkban, Németországban magyarnak maradni tudatos döntés. A magyar iskola segít gyermekeinknek, hogy érezzék, nincsenek egyedül, tartoznak egy közösséghez, vannak itt még magyarok! Szeptemberben kezdődik az új tanév, iskolánk kapuja nyitva áll minden magyar gyermek előtt, várunk benneteket is, hogy belépjetek!   Székely Enikő- szülő, Ulmi Magyar Kultúrehgyesület elnöke