A viszontlátás öröme, a közös magyarságtudat hangulata megállította kicsit az időt Heidenheimban

Az elmúlt szombaton izgalommal gyűltek össze a kicsik és nagyok Baden-Württembergi Konzuli Magyar Iskola Heidenheim-i helyszínén is. Az előkészületek már hetekkel korábban elkezdődtek, hogy méltóképpen megünnepelhessük az iskolánk 10 éves jubileumát és együtt örüljünk annak, hogy Heidenheimban (is) már 8 éve tanulhatunk együtt magyarul.

A Himnusz eléneklését követően, következhetett a féléves bizonyítványok kiosztása, amihez ezúttal ajándékmappát és matricákat is kaptak a diákok.  Mivel a vezetőség részéről személyesen senki sem tudott részt venni az eseményünkön, így részükről levélben érkezett egy rövid megemlékezés és köszöntés.  Aztán oklevéllel, virágcsokorral és hatalmas tapssal személyesen köszöntöttük iskolánk „legrégebbi” diákját, aki a kezdetektől részt vesz a Heidenheim-i hétvégi alkalmakon. Továbbá a felsősök tanárnénije is az alapító kezdeti csapat tagjaként, valamint a jelenlegi alsós tanítónéni is jubileumi oklevéllel emlékezhet erre az évfordulóra. És ezzel a lendülettel vendégként köszöntöttük a vendégmeghívottként jelen lévő korábbi alsós tanítónénit, aki oklevelet, virágcsokrot és sok-sok köszönetet vihetett haza. Néhány korábbi diákunk és családtagjaik is elfogadták a meghívást, így velük együtt tekinthettük meg az elmúlt 8 év eseményeit képekben kivetítve. Néha mosolyogva, vagy felnevetve, akár könnycseppekkel a szemek sarkában, de örömmel teli volt a visszatekintés.

Rövid szünet után a jelenlegi diákoké volt a „színpad” és a figyelem, hogy a „Ki mit Tud?” általuk kiválasztott kategóriáin belül megmutathassák tehetségüket. Volt táncos-produkció párosan nagy átéléssel, zenés-éneklős előadás csapatban és versek mindenféle hangulatban. Zsűrizni felkértük a korábbi alsós tanitónénit, egyik korábbi diákunkat és egy másik korábbi diákunk anyukáját. Kivétel nélkül minden diák dicséretet érdemel, hogy időt és energiát szánt a felkészülésre és bátran kiállt, hogy előadja műsorszámát. A verseny után mindenki oklevéllel és csokival lett megjutalmazva.

Zárásképpen „barátságkarkötőket” készítettünk és emellett a meghitt beszélgetéseké lett a főszerep. A viszontlátás öröme, a közös magyarságtudat hangulata megállította kicsit az időt és annak, a bizonyossága, hogy MEGÉRI.

Szilágyi Bernadett

Heidenheim, 18.02.2025