Nagy a hó
igazán,
fut a sí
meg a szán,
hejhó!
Lecsúszik a Mari meg a Ferkó.

Weöres Sándor: Nagy a hó

Szombaton az online órán régi telekről, nagy havakról, téli szokásokról beszélgetünk.

Kristián jelentkezett, hogy mutatna valamit. Felkapta a laptopot, és az udvarra irányította a kamerát, ahol a a füvet és a bokrokat belepte a hó. Egy pillanatra mindenki részese lehetett az ő tündérvilágának.

Képek kerültek elő a telefonokról, és mindenki mesélni akart a maga hóemberéről.

Vasárnap újabb képek érkeztek. Közben kint szakadt a hó. Eleséget vittem a madaraknak, közben láttam két meglett férfiembert hógolyózni. Lassan egyre több gyerek jelent meg az utcákon, becsuktam a szemem, és csak a kacagásukat hallgattam.Nem volt vírus helyzet, csak azok a tipikus gyermeköröm hangok. Annak ellenére, hogy a gyermekkorom nagy bandázásai helyett most egy-egy család vagy két szomszéd kisgyerek élte meg a csodát, a tél visszaadta a tiszta boldogság örömét. A természet egyensúlyt teremtett.

Téli mesék elevenedtek meg: Narnia, Holle anyó, Hókirálynő… A város szélén rókanyomok mutatták az utat a tiszta érintetlen természet felé, a sorakozó hóemberek pedig az érintetlen tiszta gyermeklélek felé.

Elnéztem a hópihét a tenyeremben. Tökéletes, gyönyörű ajándék.

Körmendi Mária